Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 180 vizsgálóbiztosnak, bizonyítja, hogy meg volt győződve a vádak alaptalanságáról, s mintegy „elégtételül” kinyilatkoztatja: „jövőre a Nagyságod ellen netalán felmerülő vádaskodások nálam hitelre nem találandnak, s figyelemre nem fognak méltatni”.26 Csak Hrabovszky végjelentéséből derül ki, hogy Hrabovszky személyé ben Pálffy olyan vizsgáló biztost rendelt ki, aki „régibb viszonyok folytán igen jó ismeretségben” volt a megyekormányzóval, ezért is tekintette kezdettől „érzékenyebb föladatnak” kiküldetését. Erről Pálffy feltehetőleg eredetileg nem tudott, ám minden bizonnyal szóban felvilágosította erről Hrabovszky, ennek ellenére a helytartó – mint utólag kiderült, joggal – megbízott kötelességérzetében. 27 Persze a bizalmasan kezelt feljelentés egyáltalán nem maradt titok, állítólag Hatfaludy maga is dicsekedett azzal, hogy feljelentette főnökét. Dolinay már január 4-én kérte Pálffytól, hogy tudósítsa, valóban érkezett-e az első alispán részéről feljelentés ellene, bár egyébként nagyon magabiztosan kinyilatkoztatta, hogy „sokkal magasabban állok, semhogy bárkinek is legkisebb anyagja lehetne a feladásra”. 28 Hrabovszky január 10-én megérkezett, 11-én megkezdte működését, több jelentésben is beszámolt Pálffynak a vizsgálat első eredményeiről, amelyek nem mutattak egy irányba. A vizsgáló biztos első két jelentésében még hajlott az ártatlanság vélelmére: a Dolinay Istvánt illető vádpont ugyanis nem igazolódott be. Hrabovszky végjelentéséből azonban kiderül, hogy végül mégiscsak rábizonyult Sándor Lajos főpénztárnokra (alkotmányos tisztikarból lépett át, katolikus vallású volt – D. Á.), hogy a Dolinay István részére 1862. január–március közötti kifizetésekről szóló kimutatást elrejtette Hrabovszky elől, majd később annak hivatalvesztéssel való fenyegetőzése után előmutatta, de azon a „gumi elasticummal történt dörzsölésnek kétségtelen nyoma” mutatkozott – azaz ha nem is öt, de három hónapon keresztül valóban jogosulatlan fizetést vett fel. A főpénztárnok azzal védekezett, hogy azért törölte az összeget a kimutatásból, mert azokban a hónapokban a főszolgabíró teendőit ő teljesítette, ezért Dolinay neki utalta ki a főszolgabírói fizetés felét, de arról nem nyilatkozott, hogy mi lett a fizetés másik felével. Másrészt a megyei bíróság hivatalnokai sem erősítették meg a nyomásgyakorlás tényét. Ugyanakkor Hrabovszky megállapította, hogy a bérletek ügyében Dolinay mellőzte az „árlejtést”, azaz a nyilvános pályázatot, s „némely zsidók” irányában különös pártfogás mutatható ki, de a megvesztegetést emögött, ahogy az várható volt, nem tudták bizonyítani. Az azonban megerősítést nyert, hogy Dolinay az ügyfelektől jogosulatlanul illetékeket követelt és szedett be, s a megyei pénztár körül is visszaélések történtek. Ekkor még függőben volt a középapsai 26 Pálffy levélfogalmazványa Hrabovszkyhoz. Buda, 1863. jan. 2. és Pálffy levélfogalmazványa Dolinayhoz. Buda, 1863. jan. 2. (Lepecsételve, „saját kezűleg” jelzéssel.) MNL OL D 191 44.III.1863. 27 Hrabovszky jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. márc. 7. MNL OL D 191 44.III.1863. 28 Dolinay levele Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. jan. 4. MNL OL D 191 44.III.1863.
