Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Kecskés D. Gusztáv: Menekültszállítás és hidegháború. Az Európai Migráció Kormányközi Bizottsága (ICEM) és az 1956-os magyar menekültek
MENEKÜLTSZÁLLÍTÁS ÉS HIDEGHÁBORÚ 164 tást. A latin-amerikai országok rábízták az egész áttelepítési folyamat lebonyolítását. 122 Az Egyesült Államok által a második befogadási hullám során légi úton utaztatott magyar menekültek (Operation Safe Haven) Münchenbe, vagy más nyugatnémet repülőtérre szállítását és dokumentumokkal való ellátását szintén a migrációs bizottság szervezte 1956. december 10-től 1957. június 28-ig. Ez volt az addigi történelem legtöbb menekültet elszállító légihídja.123 1956. november végén az ICEM javasolta a kormányoknak, hogy az elszállítás felgyorsítása érdekében már az osztrák határon fogadják be a menekülteket a lehető legkevesebb formalitással.124 Amikor ennek nyomán az osztrák‒ magyar határról indultak a szállító buszok vagy vonatok, a bizottság munkatársai gyakran útközben, a buszon vagy a vonaton végezték a regisztrációt. 125 A regisztráció fő lépéseinek meghatározásakor az ICEM saját tapasztalatain kívül felhasználta az UNRRA126 és az IRO tevékenységéből tanultakat is. Az osztrák kormány beleegyezésével három külön központot hoztak létre az egyes fázisok lebonyolítására. A menekültek először az osztrák kormány által megnyitott átmeneti befogadó táborba kerültek, ahol az Egyesült Államok Menekült Programjának bőséges ellátmányával önkéntes szervezetek és a Vöröskereszt élelmezte, illetve ruházta őket mindaddig, amíg várták a regisztrációt. A második szakaszban az öt nagy adatfelvevő központ (Bécs, Salzburg, Graz, Linz, Villach) egyikébe vitték őket a teljes regisztrációra és adataik feldolgozására. Majd a harmadik fázisban „várakozási táborokba” (holding camps) kerültek, amelyeket repülőterek és más indulási helyek közelében alakítottak ki, hogy – amennyiben elszállítási lehetőség adódik – azonnal indulhassanak.127 A regisztráció révén igyekeztek a minimumra csökkenteni a menekült családok szétszóródását Ausztriában és a nagyvilágban. 128 A vezető adatfelvevő-hely Ausztriában az ICEM főhadiszállása volt Bécsben a Czernin palotában (Friedrich-Schmidt-Platz). Innen küldték ki a regisztrációs 122 Witcover, J.: The Role of the Intergovernmental Committee i. m. 11. 123 Uo. 12. 124 Uo. 7. 125 Uo. 5. 126 ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatósága (United Nations Relief and Rehabilitation Administration, UNRRA): 1943-ban alapított nemzetközi segélyszervezet, amelyben 44 ország képviseltette magát, de az Egyesült Államok befolyása alatt állt. 1945-ben az ENSZ rendszerének része lett. Tevékenysége különösen 1945−1946-ban volt intenzív, 1947-re nagyrészt lezárult. Célul tűzte ki „a háború áldozatai érdekében teendő intézkedések tervezését, összehangolását, igazgatását vagy intézését az Egyesült Nemzetek ellenőrzése alatt álló valamely területen élelmiszer, tüzelőanyag, ruházat, menedékhely és egyéb alapvető szükségletek, orvosi és más lényegi szolgáltatások biztosítása révén” (idézet az UNRRA-val kapcsolatos egyezményből, 1943). Központja New Yorkban volt. Az UNRRA szorosan együttműködött számos önkéntes jótékonysági szervezettel. Jelentős szerepet játszott hontalan személyek (DP) országaikba való hazajutásának elősegítésében Európában 1945−1946-ban. 127 Witcover, J.: The Role of the Intergovernmental Committee i. m. 6‒7. 128 Ducasse-Rogier, M.: The International Organization for Migration i. m. 38‒39.; Carlin, J.: The Refugee Connection i. m. 46.
