Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Kecskés D. Gusztáv: Menekültszállítás és hidegháború. Az Európai Migráció Kormányközi Bizottsága (ICEM) és az 1956-os magyar menekültek
KECSKÉS D. GUSZTÁV 157 megfigyelő.73 A szállítási kapacitások, a szakértelem és a szervezési tapasztalatok ugyanis az ICEM akkor immár ötéves tevékenységének köszönhetően rendelkezésre álltak. A szervezetnek a magyar menekültválsággal kapcsolatos tevékenységét a pénzügyi felhívások alapján érdemes különböző időbeli szakaszokra bontani. Az 1956. novembertől 1957. január elejéig tartó első periódusban az igazgató két felhívást küldött a tagkormányoknak.74 Az 1956. november 5-én kiadott első felhívás ban kért összeg hamar kevésnek bizonyult, mivel a Magyarországról Ausztriába érkező újabb menekültek tömege meghaladott minden korábbi várakozást. Úgy becsülték, hogy az elszállítás ICEM-re háruló költségei 1956 végéig 558 962 dollárral haladják meg a rendelkezésre álló pénzügyi keretet. Ezért november 24-én újabb pénzátutalásokat és további menekültek befogadását szorgalmazták. Így összesen a két felhívásban 888 962 dollárt kértek. A kormányok nagylelkűen válaszoltak: egyes országok eltörölték a korábban megjelölt befogadási limitet, míg mások felemelték a kvótákat.75 A Magyar Menekült Programhoz való hozzájárulás ekkorra már 990 353 dollárt tett ki.76 Az első időszak ICEM tevékenységének finanszírozásából 325 000 dollárt az ICEM 1956-os rendes költségvetése biztosított, 819 000 dollárt küldtek az ICEM tagállamai a Magyar Menekült Program számára, 1 150 000 dollárt fizettek a tengerentúli országok a hozzájuk szállított menekültek létszáma alapján („per capita”), s végül 819 000 dollárt folyósított az Egyesült Államok Menekült Programja.77 A magyar menekültválság megoldá sához azonban ezek a hatalmas összegek is kevésnek bizonyultak. 1957. január elejére válsághelyzet alakult ki: mintegy 70 000 magyar menekült tartózkodott még Ausztriában, miközben hiányzott az elszállításukhoz szükséges pénzügyi fedezet. A tartalékok kimerüléséhez erőteljesen hozzájárult 1956 őszének két párhuzamosan kibontakozó nemzetközi válsága: a magyar forradalom szovjetek általi véres leverését követő menekülthullám és a szuezi válság. Az izraeliek, a franciák és az angolok egyiptomi katonai beavatkozása nyomán lezajlott háború következtében a Szuezi-csatorna hajózhatatlanná vált, ami megnehezítette az ICEM számára az Ausztráliába irányuló hajón történő szállítást: az Afrikát megkerülő 73 Report by the United Nations observer at the special public meeting of the Executive Committee of the Intergovernmental Committee for European Migration (Geneva, 18 January 1957) to discuss Hungarian Refugee Programme. 18 January 1957. United Nations – Archives and Records Management Section (New York, a továbbiakban: UNARMS), UN-S-445-0199-2. 74 Report on the Sixth (Special) Session of the Executive Committee, 14 January 1957. 14 February 1957. MC/221. IOM, ICEM, Council, Sixth session. 75 Így például a svájci kormány értesítette az ICEM-et, hogy 1956. november 26-i döntésüknek megfelelően újabb 6000 magyar menekültet befogadnak ideiglenes jelleggel, az addig végleges befogadásra engedélyezett 4000 felett. Max Petitpierre szövetségi tanácsos, a Politikai Osztály (Külügyek) vezetője levele Harold Tittmannhoz, az ICEM igazgatójához. 1956. nov. 28. c.211.HO.-RH/eo. IOM, SIT-00-023. 76 Report of the director on the work of the Committee for the year 1956. 4 March 1957. MC/223. IOM, ICEM, Council, Sixth session. 77 Walon, R.: Le CIME et l’Évacuation d’Autriche i. m. 142.
