Századok – 2018

2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Kecskés D. Gusztáv: Menekültszállítás és hidegháború. Az Európai Migráció Kormányközi Bizottsága (ICEM) és az 1956-os magyar menekültek

KECSKÉS D. GUSZTÁV 147 először a migrációt egy nemzetközi szervezet tervezte és koordinálta; ebben az időben egy olyan minta jött létre, amelyet később az ICEM is felhasznált”, írta a Nemzetközi Migrációs Szervezet tevékenységéről az 50. évfordulón monográfiát kiadó Marianne Ducasse-Rogier. Az IRO mindazonáltal nem tudta véglegesen megoldani a háború utáni menekültkérdést Európában. A szovjet blokk kormányai pedig hevesen elle­nezték a DP-k tengerentúli országokba telepítésére vonatkozó terveket, mivel a szülő­földre való visszatérést nevezték egyedül elfogadható megoldásnak. 7 Az IRO tervezett felszámolása kapcsán az európai migrációs kérdés további meg­oldása érdekében két egymással versengő álláspont kristályosodott ki. Az USA egy pontosan meghatározott feladatokra tervezett, kormányközi tárgyalásokon alapuló intézményt javasolt. Míg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) és az ENSZ Titkárság (New York) közös terve egy nemzetkö­zi szervezet vezetésével működő, átfogó, a migráció minden aspektusára kiterjedő nemzetközi együttműködést szorgalmazott.8 Az ILO által 1951. októberre Nápolyba összehívott konferencia nem hozhatott megoldást, mivel egyes kormányok, főleg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már a konferencia előtt az összehívóktól eltérő álláspontra helyezkedett. Az amerikai kormány ugyanis úgy vélte, hogy a migrációnak az egyes államok belügyének kell maradnia, és attól tartott, hogy az ILO által javasolt tervvel elveszítené az ellenőrzést a bevándorlók számának meghatározása és kiváloga­tása felett.9 Washington és London kifejezetten óvott a nemzetközi együttműködés fontosságát szerintük túlzott hangsúllyal képviselő ILO szerepének további megerősö­désétől.10 Az amerikaiak azt is feltételezték, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet háromosztatú struktúrája (a kormányok, a munkaadói szövetségek és a szakszerve­zetek képviselőinek együttes jelenléte), valamint az a tény, hogy egyes kommunista államok is a tagjai, nehezítenék operatív döntések meghozatalát, különösen akkor, ha politikai menekültek ügyének rendezéséről lenne szó.11 A konferencia során világossá vált, hogy a migráció olyan érzékeny terület, amely esetében a nemzetközi összefogás kezdetben csak bizonyos területekre korlátozódhat. Nyilvánvaló volt továbbá, hogy az ILO terve az USA pénzügyi támogatása nélkül nem valósulhat meg. 12 A probléma megoldásának részeként az amerikai Kongresszus 1951 októbe­rében megszavazta a Kölcsönös Biztonsági Törvényt (Mutual Security Act), és 7 Marianne Ducasse-Rogier: The International Organization for Migration, 1951 – 2001. Geneva 2001. 13‒14. 8 Karatani, R.: How History Separated Refugee and Migrant Regimes i. m. 519., 523. 9 Richard Perruchoud: From the Intergovernmental Committee for European Migration to the Inter ­national Organization for Migration. International Journal of Refugee Law 1. (1989) 503.; Karatani, R.: How History Separated Refugee and Migrant Regimes i. m. 526. 10 Uo. 532. 11 Carlin, J.: The Refugee Connection i. m. 34. 12 Karatani, R.: How History Separated Refugee and Migrant Regimes i. m. 536.

Next

/
Thumbnails
Contents