Századok – 2018
2018 / 6. szám - MŰHELY - Berecz Anita: Választók és választottak. Az egri képviselő-testületi tagok rokoni kapcsolatai a dualizmus korában
BERECZ ANITA 1393 az országos átlagot is messze meghaladta, ezzel tükrözve a város oktatási, egyházi és megyei jellegét. Mindennek ellenére még a századfordulót követően is az ország tradicionálisabb, birtok- és jövedelemalapú választókerületei közé tartozott a kerületek cenzus szerkezetének összehasonlítása alapján.35 Ez a tendencia látszik kirajzolódni a testület foglalkozási összetételének változásával, hiszen a századfordulót megelőző években kétségtelen növekedést tapasztalunk az ügyvédek és az egyházi személyek esetében – túlnyomó többségben az első negyedben, ahol a birtok cenzus folyamatosan csökkent –, ami leginkább a kereskedők és a földművesek jelenlétét csökkentette drasztikusan. Bár a mezőgazdasági népesség a hasonló jogállású Szekszárdon is csökkent36 , a földműves családok századfordulót követő létszámbeli stagnálásában olyan körülmények is közrejátszhattak, mint például az örökös hiánya vagy az elvándorlás mértéke. Az iparosok aránya – köszönhetően a házassági kapcsolatoknak – mindvégig kiegyensúlyozott volt, így az összlétszám több mint egyharmadát alkották. Mindebbe az életkori sajátosságok is közrejátszottak, hiszen az 1880-as évektől – párhuzamosan a családok számának csökkenésével – az életkor folyamatosan eltolódott a magasabb kor irányába. Ezt követően már a 60-as éveikben járókat választották meg, ugyanakkor a fiatalabb képviselők átlagéletkora is folyamatosan növekedett. Egy-egy választási ciklusban úgy tűnik nem volt jellemző, hogy már egy korábban is megválasztott tag kerüljön be újra, és szinte rendszeresen új embereket juttattak be. A testületben eltöltött évek száma valóban kevés volt, de az új emberek rendszerint azokból a kézműves és földműves családokból érkeztek, akik a testület folytonos részét alkották. Felfoghatjuk tehát a kézművesek csoportját a hagyományos, céhes eredetű kézművesipar továbbörökítőinek, a tradicionális helyi elitnek, akik a dualizmus éveiben a társadalmi elismertség és presztízs révén megőrizték a pozícióikat. Az iparosság egy része határozottan különválik – leginkább a nagy létszámú szakmákban – foglalkozás alapján mintegy önálló csoportot alkotva a társadalomban, a házasságnál pedig valamelyik gyerek egy szintén képviselő-testületi tag családjába házasodott be. Az iparosok másik részénél azonban a tradicionális családból való származás már nem volt feltétel, nyitottabbak voltak a bevándorlók felé a házassági kapcsolataikat tekintve, és rendszerint a városból is elkerültek. A példák persze nem egyedülállóak, hiszen a tornai kézművesek életútjának vizsgálata is azt mutatta, hogy jellemző volt a kézműves-dinasztiákra a házassági endogámia, és erős volt a hajlandóság a „szakmán belüli” házasságra. A generációs folytonosság pedig a mesterség kontinuitásával is együtt járt. 37 35 Pap József: Országgyűlési választások, országgyűlési képviselők Heves megyében a dualizmus korá ban. Tanulmányok a dualizmus kori magyar parlamentarizmus történetéből. Eger 2014. 313–318. 36 Tóth Zoltán: Szekszárd társadalma a századfordulón. Történelmi rétegződés és társadalmi átrétegző dés a polgári átalakulásban. Bp. 1989. 39. 37 Pozsgai Péter: Kézművesek és kézművescsaládok Tornán a 19. században II. Életutak-kontinuitás, földtulajdon, családi stratégiák. Korall (2001) 3–4. sz. 266–296.
