Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Pálvölgyi Balázs: Lehetetlen küldetés. A magyar migrációs politika kihívásai (1900-1924)
PÁLVÖLGYI BALÁZS 141 intézkedések miatt ezért számos esetben előfordult, hogy a visszautasított betelepülni kívánók végül csak azért léphettek be – sokszor hosszú, a határsávban történt várakozás után – az országba, mert az adott utódállam nem engedte vissza őket. 59 Noha ekkor az országban tartózkodó galíciai menekültek létszáma már jóval kisebb volt, mint a háború alatt, a kormány újabb lépésekre szánta el magát eltávolításuk érdekében. A legfőbb gondot állampolgársági helyzetük tisztázatlansága, illetve az osztrák és a lengyel kormány velük kapcsolatos ellentétes álláspontja és szándéka jelentette.60 Német-Ausztria létrejötte után az osztrák kormány, elsősorban Ausztria rossz ellátási helyzetére, valamint a galíciai menekültekkel kapcsolatban felerősödő közhangulatra való tekintettel meg kívánt szabadulni a még területén tartózkodó csoporttól, s az immár lengyel állampolgárnak tekintett menekülteket szerette volna Lengyelországba szállítani,61 ahová viszont nem kívánták őket befogadni. Ráadásul Galícia ismételten fegyveres konfliktus által sújtott területté vált. A menekültek jó része pedig nem kívánt visszatérni a súlyos háborús károkat szenvedett, esetenként teljes egészében megsemmisült korábbi lakóhelyére. Az 1920-as évek elején határozott lépések történtek a még az országban tartózkodó menekültek eltávolítása érdekében, majd végül a lengyel konzulátus közreműködésével sikerült elérni többségük távozását. 62 Az utódállamok területéről kiinduló menekülthullám 1924-re annyira visszaesett, hogy sor kerülhetett az Országos Menekültügyi Hivatal megszüntetésére. Jóllehet a menekültválság legérzékenyebb problémáin többé-kevésbé sikerült úrrá lenni, kétségtelen, hogy a beköltözők sokszázezres tömegének integrációja sokáig óriási terhet jelentett a költségvetés számára. 63 59 Az Országos Menekültügyi Hivatal a miniszterelnöknek. Bp., 1921. júl. 23. MNL OL K26-1299-1922-XLIII-1485. 60 Ulrike von Hirschhausen: From imperial inclusion to national exclusion: citizenship in the Habsburg monarchy and in Austria 1867–1923. European Review of History: Revue européenne d’histoire 16. (2009) 560–562.; Hannelore Burger: Heimatrecht und Staatsbürgerschaft österreichischer Juden. Vom Ende des 18. Jahrhunderts bis in die Gegenwart. (Studien zu Politik und Verwaltung Bd. 108.) Wien– Köln–Graz 2014. 133–136. 61 Osztrák bel- és oktatásügyi miniszter összefoglalója a lengyel állampolgárok kiutasításáról és a Népszövetség Tanácsához benyújtott panaszról. Bécs, 1921. febr. 9. ÖStA Archiv der Republik (AdR) Bundeskanzleramt (BKA) I SR 281; Osztrák külügyminiszter a Népszövetség Tanácsának elnökéhez. Bécs, 1921. febr. 13.; Összefoglaló a miniszternek. Bécs, 1921 jan. 11. ÖStA AdR BKA I Präs Minkorr Glanz.; Hans Loewenfeld–Russ: Im Kampf gegen den Hunger. Aus Erinnerungen des Staatssek retärs für Volksernährung 1918-1920. Hrsg. Isabella Ackerl. Wien 1986. 202. 62 A belügyminiszter rendelete a keleti menekültek (galíciai-, lengyel és orosz zsidók) kiutasításáról. Bp., 1920. szept. 30. MNL OL Külügyminisztériumi levéltár, Jogi osztály iratai (K 70) 39-1920-11-44277.; A miskolci főkapitány jelentése a belügyminiszternek a repatriált lengyelekről. Miskolc, 1921. febr. 7. MNL OL K 70-39-1920-11-4523.; Liber E . : Budapest a menekültügy szolgálatában i. m. 27. 63 Az Országos Menekültügyi Hivatal 1924-es jelentése 350 000-re teszi a menekültek számát, de a tényleges szám ennél valószínűsíthetően jóval magasabb, s a 450 000-et is elérhette. Lásd Zeidler Miklós: Társadalom és gazdaság Trianon után. Limes 15. (2002) 2. sz. 10.
