Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
KISS GERGELY 1373 ellentmondásaival. Az 1303. május 31-i pápai oklevélben szereplő közös döntés a valóságban nem jelentette a teljes bíborosi testületet, hiszen mint láthattuk VIII. Bonifác ekkor már nem a kardinálisokkal együtt kormányzott, az legfeljebb a magyar főpapokra értendő. A „testvéreink tanácsából” megfogalmazás és a konzisztoriális jelleg hangsúlyozása mellett ellenpontként ott szerepelnek a „Krisztus helytartójaként” (vicarius Christi ) és a teljhatalommal ( de plenitudo po testatis) hozott döntések. Ezáltal a magyar trón betöltését eldöntő ítélet tulajdon képpen válasz volt a pápa kormányzati módszereit ért kritikákra – nemcsak a két Colonna bíboroséra, hanem Jean le Moinéra is –, ami azonban szöges ellentétben állt az 1302. február 16. után kibontakozó tényleges gyakorlattal. Függelék I. VIII. Bonifác 1301. október 17-i levele II. Vencel cseh királyhoz86 Etsi reges et principes orbis terre catholice fidei professores et ecclesie Romane devotos paterna benevolentia prosequamur, personam tamen tuam dignitate regia insignitam sincera caritate constringimus et singularis benevolentie brachiis amplexamur, ideoque tibi familiarius scribimus, teque alloquimur confidenter. Miramur siquidem et turbamur, quod serenitas tua substinuit et prestavit assensus, quod dilectus filius W[enceslaus] natus tuus in regem Ungarie sit assumptus, et a [...] Colocensi archiepiscopo et nonnullis suis complicibus passus eum fueris coronari. Utinam discusisses, ex quo capite, ex quo iure, qua successione, quo titulo prefatus natus tuus ad ipsius regni regimen sit assumptus, et quomodo coronam ab eo recipere debuit, qui auctoritatem reges Ungarie coronandi non habebat de consuetudine vel iure, nec debuit apostolica sedes mater omnium et magistra contempni, quin saltem in dubiis et maioribus causis ad ipsam fuerit recursus habendus, sine cuius etiam auctoritate sancte memorie Stephanus rex Ungarie, divina revelatione premonitus, noluit se ad ipsius regni solium sublimari, sed tamquam Aaron vocatus a Deo, ab ipsa sede accepit humiliter coronam et regnum. Hunc Stephanum Deus de tenebris infidelitatis eripuit et vocavit in admirabile lumen suum, qui fuit primus rex Ungarie Christianus, a quo descenderunt persone magne sanctitatis, mireque virtutis, quarum beatudines transierunt aliis in exemplum. 86 Theiner I. 387–388.
