Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
KISS GERGELY 1359 egyházi-politikai kulcspozíciónak a hangsúlyozását, ezzel is elősegítendő az említett három elem érvényesülését. 1302. június 10-én VIII. Bonifác ismételten tudatta Vencel cseh királlyal, hogy fia magyarországi megkoronázását semmisnek tekinti – jóllehet megválasztására, legalábbis a cseh király szerint egyetértőleg (az ország egyházi és világi elitjének beleegyezésével) és kánoni módon került sor –, hiszen neki hivatalából fakadóan kell gyógyírt találnia az ország sanyarú helyzetére, és békét teremtenie. Kifejtette, hogy IV. László király halála után III. András „királyként viselkedett” az országban, holott az ország jog szerint Mária szicíliai királyné unokaöccsét, Károlyt illette volna meg. Vencel magyar királyként történő elismerését azzal hárította el, hogy ezzel a magyar trónra igényt formáló Károly számára jogsérelem keletkezne, éppen ezért jogvesztő hatályú idézést adott a cseh uralkodónak, és mindenkinek, aki jogot formálna a magyar trónra. A kifejezetten jogászi érvelés mellett azt is Vencel szemére vetette a pápa, hogy a lengyel királyi címet jogtalanul használja. Univerzalisztikus jogára hivatkozva kinyilvánította, hogy Lengyelország is az Apostoli Székhez tartozik, és ezért megtiltotta, hogy ügyeiben királyként intézkedjék.22 Ugyanekkor utasította legátusát, Boccasinit, hogy az idézést hajtsa végre, és a parancslevélben Vencel mellett megemlítette Károlyt is, valamint a megjelenésre 6 hónapos határidőt adott.23 A kalocsai érsekválasztást24 követően, 1303. május 30-án a pápa azzal bízta meg István érseket, hogy az Anagniban összegyűlt és magyarországi helyzetről tárgyaló főpapokkal – Benedek veszprémi, Mihály zágrábi, Tódor győri püspökkel, az esztergomi érsek alárendeltjeivel, Tamás esztergomi, Domokos váci, Miklós vasvári prépostokkal és István erdélyi esperessel – együtt a világiak között is szerezzenek érvényt a majdani döntésnek.25 A megbízás mintegy előkészítette a pápai döntés másnapi ünnepélyes kihirdetését. 1303. május 31-én kelt ítéletlevelében (Spectator omnium ) a pápa ismét hangoztatta, hogy a vikáriusi hatalom hivatalának birtokában (officium vicarie potestatis habentes) köteles a romlásra jutott Magyarország helyzetén javítani. Majd részletesen előadta a történteket: Vencel cseh király kérését, hogy fiát az egyetértő és kánoni választás alapján fogadja el magyar királynak; Mária szicíliai királyné érvelését, hogy unokáját, Károlyt a közelebbi rokonság címén illeti meg a királyság. 22 VIII. Bonifác 1302. június 10-i levele II. Vencel cseh királyhoz. Theiner I. 392–393. Teljes szövegét lásd Függelék III. 23 Theiner I. 393–394. 24 Jóllehet Gimesi János halála után a szék betöltését a pápa magának tartotta fenn, végül elfogadta a két káptalan által megválasztott István székesfehérvári őrkanonok, veszprémi és kalocsai kanonok megválasztását. A részletekre lásd Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza (1000–1526). Köln 1991. 176–178. 25 „pro quibusdam regni Ungarie negotiis apud sedem predictam promovendis et expediendis iter arripuistis ad sedem veniendi prefatam, in statum pristinum revocare procures”. Theiner I. 395.
