Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
VIII. BONIFÁC ÉS MAGYARORSZÁG (1290–1303) 1356 Salamonhoz intézett levelében olvasható, ahol a pápa felrótta a királynak: tudnia kellene arról, hogy a királyság a római egyház tulajdona, amelyet egykor István király Szt. Péternek ajánlott fel és adott át.9 Ez a felfogás a 13. század utolsó évtizedétől jelent meg ismét a forrásokban, mégpedig az Anjouk magyarországi uralkodásának előkészítése, majd tényleges kivitelezése idején. Az Árpád-kor jeles kutatója, mint láttuk, mindenekelőtt IV. Miklós pápa okleveleire hivatkozott. A pápa 1288 óta behatóan foglalkozott a „magyar helyzettel”. Fellépése részben abból fakadt, hogy a Fülöp fermói püspök, pápai legátus által korábban létrehozott konszolidáció10 megbomlott, IV. László halála 11 pedig újra felvetette a trónbetöltés kérdését. Az 1288 és 1292 között uralkodó IV. Miklós a magyar trón betöltése ügyében több alkalommal is tett lépéseket,12 már 1290 nyarán legátust küldött Magyarországra. Az első megbízott, Benvenuto d’Orvieto nem jutott el megbízási területére, pedig két alkalommal is parancsot kapott (1290. május‒szeptember13 ), így az év végén 9 „[...] Nam sicut a maioribus patrie tue cognoscere potes, regnum Vngarie sancte Romane Ecclesie proprium est a rege Stephano olim Beato Petro cum omni iure et potestate sua oblatum et devote traditum [...].” DHA I. 68. sz. Magyarul: Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI–XIV. század. Szerk. Makkai László – Mezey László. Bp. 1960. 88. 10 A pápa teljhatalmú megbízottja 1279 és 1281 között, ha nehezen is, de rá tudta venni IV. Lászlót arra, hogy kiegyezzen a kunokkal, és helyreálljon a rend az országban. Lásd Zsoldos Attila: Téténytől a Hód-tóig. Az 1279 és 1282 közötti évek politikai történetének vázlata. Történeti Szemle 39. (1997) 69–98.; Kovács Viktória: Alter ego domini papae Nicolai III. Fülöp fermói püspök, szentszéki legátus magyarországi tevékenysége (1279–1281). Kézirat. 11 Erre enged következtetni IV. Honorius pápa 1287. márc. 12-én IV. Lászlóhoz intézett levele, amelyben az említettek mellett felrója a királynak, hogy a tatárokkal és más hitetlenekkel szövetkezik. Lásd Les registres d’Honorius IV. Éd. Maurice Prou. Paris 1888. (a továbbiakban: RHIV) 761. sz.; Regesta pontificum romanorum inde ab anno post Christum natum MCXCVIII ad annum MCCCIV. I–II. Ed. Augustus Potthast. Graz 1957. (a továbbiakban: Potthast) 22585. sz. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a pápa ugyanekkor három parancslevelet is küldött az esztergomi érseknek. Egyrészt meghagyta, hogy a tatárok, kunok, más hitetlenek támadása esetén az érsek keresztes hadjáratot hirdessen, másrészt azt, hogy olyan búcsút engedélyezzen, amelyet az Apostoli Szék a Szentföld védelme érdekében szokott engedélyezni. Harmadrészt pedig arra utasította, hogy tegyen meg mindent, hogy Erzsébet királyné kiszabaduljon a fogságból. RHIV 761. sz.; Potthast 22586., 22587., 22591. sz. A fellépés sikere érdekében IV. Honorius Habsburg Rudolf római királytól, a cseh királytól és az osztrák hercegtől is az érsek támogatását kérte, illetve erre szólította fel a magyarországi egyháziakat is. Lásd RHIV 761. sz.; Potthast 22588., 22589., 22590. sz. 12 Idegen nyelven legutóbb összefoglalva az eseményeket lásd Andreas Kiesevetter: L’intervento di Nic colò IV, Celestino V e Bonifacio VIII nella lotta per il trono ungherese (1290–1303). In: Bonifacio VIII. Ideologia e azione politica. Atti del convegno organizzato nell’ambito delle celebrazioni per il VII centenario della morte: Città del Vaticano, Roma, 26-28 aprile 2004. Ed. Ilaria Bonincontro. Roma 2006. 139–198. 13 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel I. 1000– 1417. Bp. 1901. 92.; Megbízatása ügyében kelt okiratok: Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia I–II. Ed. Augustinus Theiner. Romae 1859–1860. (a továbbiakban: Theiner) I. 361–366. A meghatalmazás Magyarország mellett Ausztriára, Stájerországra, Dalmáciára és Nándorfehérvárra is kiterjedt. Vö. Potthast 23339. sz.; Les registres de Nicolas IV. I–II. Ed. Ernest Langlois. Paris 1886. (a továbbiakban: RNIV) 7563. sz. Jadin szerint nemcsak a király halála, hanem a mongol támadás miatt maradt el magyarországi útja. Luis Jadin: 4. Benvenuto d’Orvieto. In:
