Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
1353 Kiss Gergely VIII. BONIFÁC ÉS MAGYARORSZÁG 12901303 A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései * VIII. Bonifác 1303. május 31-én, a magyar trón betöltése ügyében kiadott ítéletlevelében a következőképpen vezette elő döntését: „Teljhatalmunknál fogva, [...] számos, konzisztóriumra összehívott főpap, káplánjaink és familiárisaink jelenlétében [...] testvéreink tanácsából határozunk, döntünk, kinyilvánítjuk és akarjuk”. Közismert, hogy a III. András halálával megüresedett magyar trón betöltésekor a pápaság tevőlegesen az Anjouk mellett foglalt állást. A szövegben megjelenő „teljhatalom”, egyszemélyi döntés, illetve a tanácsosok bevonása ugyanakkor mintha finom ellentmondást jelezne. Csábító lenne ezt azonnal elvetni azzal az indokkal, hogy túlságosan is sejtésszerű, vagy utólagos belemagyarázás, felvetése azonban mégis jogos, ha figyelembe vesszük, hogy az érett középkor egyik legjelentősebb pápájának kormányzatával kapcsolatban már a korszakban számos kritika, támadás megfogalmazódott. Ezeknek célkeresztjében a pápai teljhatalom önkényes értelmezése és használata állt.1 A jelen írásban két kérdésre keresem a választ: 1) milyen hatalmi legitimációs elképzelésekre megy vissza az idézett szöveg, 2) milyen belső ellentmondások olvashatók ki VIII. Bonifác kormányzatával kapcsolatban. A pápaság az 1290-es évektől több alkalommal is egyértelműen állást foglalt a magyar trón betöltése ügyében. Ez azonban nem tekinthető csupán egyszerű diplomáciai lépésnek, ezekben az állásfoglalásokban ugyanis minden alkalommal – III. András és Károly Róbert esetében is – határozott hatalmi legitimációs elképzelések láttak napvilágot. A hazai szakirodalomban több helyen is olvasható olyan nézet, hogy a magyar trón betöltésének jogát a pápák – IV. Miklós, VIII. Bonifác és V. Kelemen – maguknak tartották fenn, arra hivatkozva, hogy egykor Szt. István elfogadta a pápa főségét. Ezt talán a legvilágosabban Szűcs Jenő fogalmazta meg, aki úgy vélte, hogy „IV. Miklós pápa viszont a Szentszéknek igényelte a trónbetöltést »sokféle okból« – valójában arra az egyetlen érvre, pontosabban teóriára alapozva, * A tanulmány az NKFIH NN 124763 Pápai megbízottak a 14. századi Magyarországon – online adattár projekt támogatásával készült. Köszönettel tartozom Sashalmi Endrének és Csukovits Enikőnek értékes tanácsaikért. 1 Agostino Paravicini Bagliani: Boniface VIII. Un pape hérétique? Paris 2003. 159–221. TANULMÁNY
