Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1333 doktorokra támaszkodott elsősorban. Az ARC és az ARA forrásain túl Pedlow a rendelkezésére bocsájtott dohánytartalékok kiárusításával szerzett 1 millió koronát, amiből 400 ezret azonnal be is forgatott a jótékonysági programokba. A több lábon álló finanszírozás mellett megindult egy oktató kampány is gyermek- és szülészorvosok számára, majd egy vándorkiállítás, valamint tájékoztató pamfletek segítségével megkezdődött az anyák gondozása és felkészítése. Ekkor vezették be (a Stefánia hálózatát felhasználva) az országos védőnői hálózatot és tették rendszeressé a terhességi felkészítést és a csecsemők rendszeres látogatását. Az úgynevezett „vándorkosarak” segítségével minden újszülött családjához tiszta ágyneműt és pólyát juttattak el.31 A magyarországi munkát bemutató szakcikkében Jeans doktor büszkén jegyzi meg, hogy a programot a semmiből építették fel, és hogy az érdemi előrelépést a nővérek és védőnők továbbképzése, a háromévesnél idősebb gyermekek gondozás alá vonása, és a program kiterjesztése az eddig be nem vont területekre jelentette. A misszió záró jelentése szerint „a magyarországi helyzet szinte ideális, különösen annak tükrében, hogy mennyire kevés idő állt rendelkezésünkre annak megszervezésére”. 32 A budapesti misszióvezetővel látványosan nem szimpatizáló Ernest Bricknell, az ARC európai vezetője pénzügyi vizsgálatot kezdeményezett ellene a dohányeladások miatt, és eltávolítását fontolgatta. Azért egyértelmű, hogy személyes konfliktus állt az ügy hátterében, mert az első ilyen lépést a bécsi irodavezető tette meg, és őt nem vonták felelősségre. Az ARC Párizsban székelő új európai vezetőjét látványosan zavarta Pedlow népszerűsége és magyarországi politikai befolyása. A bécsi misszió értékelése kapcsán Bricknell vegyes érzéseinek adott hangot: „Őszintén meg kell mondanom önnek, hogy a térséget bejáró munkatársaim beszámolói alapján kimondottan csalódottnak érzem magam. Például egyhangú vélemény, hogy a magyarországi gyermek-egészségügyi program messze felülmúlja az osztrákot, noha az ön programja régebben kezdődött, nagyobb stábbal dolgozik és jóval több pénz áll rendelkezésére. [...] Természetesen igaz, hogy az ön munkája összetettebb és hogy olyan problémákkal is meg kellett küzdenie, amilyenek a szomszédos országban nem merültek fel, de a magyar programmal kapcsolatban olyan lelkesedést és motivációt tapasztalok, amilyet az önökével főkonzul 1922. jan. 4-i (követ)jelentése, majd az ezt követő vöröskeresztes belső levelezés 1922 márciusából. 31 Kind-Kovács, F.: The Great War i. m. 47–65. (bőséges képanyaggal kiegészítve); Az ún. „wandering baskets”-ről, melyekből 500 volt folyamatosan forgalomban lásd Red Cross Annual Report i. m. 74–75. 32 Philip C. Jeans: What the American Red Cross Has Done for Child Health in Hungary. Kézirat. 9. Jeans a cikket a Mother and Child című folyóiratba szánta, de a levelezésből nem derül ki, hogy végül hol jelent meg. Lásd még Hungary – Report July 12, 1922. 3. Hoover Institution: American National Red Cross: 21. d. 24. f.: Balkan States/Hungary/Reports, 1922.
