Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1331 feltöltése volt. A munkatársak szerint amerikai segítség nélkül a kórházak kétharmada bezárt volna. Az általános segélyezés 1922 végén történt beszüntetéséig a helyi orvosi és jótékonysági szervezetek bevonásával az ARC árvaházakat és gyermekotthonokat is támogatott, vagonlakó menekülteket segélyezett és ruhákat készíttetett a rászorulók számára. 1920 első félévében már mintegy 235 ezer rászorulón segítettek. Magyar részről Dr. Zentai Pál és Bókay János professzor (mindketten elismert gyermekorvosok), valamint a Magyar Vöröskereszt vezetéséből Szabó György egyeztetett az amerikaiakkal. A misszió főhadiszállása a Ritz Szállóban volt.22 1921 októberében beindítottak egy gyermek-egészség ügyi programot is. Ilyen gyermekvédő központot 11 országban hoztak létre az ARC irányításával. 1922 februárjában Európa-szerte összesen 471 gyermek-egészségügyi központ működött, ebből 56 Magyarországon, közülük 40 vidéken. Az ARC vezetősége 1922 tavaszán döntött az európai műveletek befejezéséről, és 1922 végén ki is vonultak a kontinensről.23 Magyarországon, Lengyelországban és Jugoszláviában is magas állami kitüntetéssel búcsúztak a szervezet misszióvezetőitől. A történet magyarországi szála azóta feledésbe merült. Az Amerikai Vöröskereszt nyilvánosságnak szánt történeteiben szó sem esik a magyarországi misszióról. 1919-ben jelent meg Henry P. Davison tollából az első beszámoló a szervezet háborúban végzett munkájáról, majd 1935-ben Ernest P. Bricknell önéletrajzi írása a Vöröskeresztnél töltött 27 évnyi szolgálatáról. Az ARC 1922. évi publikus jelentésében is mindössze két oldalnyi beszámolót olvashatunk a magyarországi akcióról. 1959-ben látott napvilágot a szervezet első összefoglaló története, de ebben is csak 1956 kapcsán említik meg Budapestet. Julia F. Irwin úttörő jelentőségű 2013-as elemzése épp csak megemlíti a térségben végzett munkát, de a részletekbe nem megy bele, és elemzést sem közöl.24 Így száz év távla tából az első tudományos igényű írás a témában Kind-Kovács fentebb idézett cikke 2016-ból. A szerző a modern kultúratudomány eszköz- és fogalomtárával, példamutató alapossággal ismerteti és elemzi a magyarországi misszió munkáját. Az általa bemutatott történetből azonban hiányzik a személyes dimenzió egy része, különösen a missziót vezető Pedlow profilja. 22 Bykofsky, J.: History of the American National Red Cross i. m. 43–44., 81–82. 23 Friederike Kind-Kovács: The Great War, the Child’s Body and the American Red Cross. European Review of History 23. (2016) 1–2. sz. 33–62. 24 Irwin és Davison munkájára lásd 1. és 3. jegyz., valamint Ernest P. Bricknell: Pioneering with the Red Cross. Recollections of an Old Red Crosser. New York 1935.; Charles Hurd: The Compact History of the American Red Cross. New York 1959. Lásd még The American National Red Cross Annual Report June 30, 1922. Szerző, és hely nélkül. A 125 oldal terjedelmű dokumentumban a Magyarországról szóló rész itt: 73–75.
