Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
1293 Murber Ibolya AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 19181920 Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően * A válságok a társadalmi konstrukciók törékenységét teszik nyilvánvalóvá. A válságos időszakban, a gyors átalakulások idején megkérdőjeleződik a társadalmak önmagukról alkotott képe és intézményeinek működése is. A válság fogalmát többnyire egy rendkívüli állapottal hozzuk összefüggésbe, miközben a „modern Nyugat” társadalmi formációit a válságok hozták létre.1 A 19–20. századi modernitás, „permanens átalakulások” sorozataként, nem csupán eltérő sebességgel zajlott, hanem különböző lehetőségek és fejlődési utak előtt nyitott teret. 2 Az egyén a válságot szubjektív nézőpontból rendkívülinek és fenyegetőnek érzékeli, amely egzisztenciákat veszélyeztet és a magától értetődőt kérdőjelezi meg. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy valójában csak a válságra jellemző felgyorsult állapotban tűnik az „előtte” és az „utána” nyugodtnak, amelyben a „rend” az úr. A kortársak egy része számára az első világháború borzalmai és annak Közép-Európa nagy részében politikai erőszak által terhelt vége a régi és ismert „boldog békeidők” letűnését hozta magával.3 Másokban azonban egy le hetséges újrakezdés és egy jobb világ reménye sejlett fel. 1918 késő őszén a Habsburg Birodalom vesztes országaiban a közéleti és politikai diskurzusokat a társadalmi válságtudat kézzelfoghatósága és az emocionálisan túlfűtött fogalmak dominálták. A bizonytalanságot és félelmet a „válság”, a „forradalom” az „életképtelenség” jelszavai, míg a jobb jövőbe vetett reményt a „pacifizmus” vagy a „demokratikus újrakezdés” politikai Kampfbegriff je (harci fogalom) adta vissza. Ferdinand Braudel modelljét4 alapul véve ez az 1918 végi * A tanulmány az Alfried Krupp Wissenschaftskolleg Greifswald Junior-Fellowship ösztöndíj támogatásával készült. 1 A téma opus magnuma Reinhart Koselleck: Kritik und Krise. Eine Studie zur Pathogenese der bürger lichen Welt. Frankfurt am Main 1973. 2 Thomas Mergel: Krisen als Wahrnehmungsphänomene. In: Krisen verstehen. Historische und kultur wissenschaftliche Annäherungen. Hrsg. Thomas Mergel. Frankfurt–New York 2012. 9–22., itt: 13. 3 A kelet-európai politikai erőszak 1917–1923 közötti történetéhez lásd Jay Winter: 1914–18. The Great War and the shaping of the twentieth century. London 1996.; Robert Gerwarth: Die Besiegten. Das blutige Erbe des Ersten Weltkriegs. München 2016. 4 Fernand Braudel: Geschichte und Sozialwissenschaften. Die longue durée. In: Marc Bloch, Fernand Braudel, Lucien Febvre. Schrift und Materie der Geschichte. Vorschläge zu einer systematischen Aneig nung historischer Prozesse. Hrsg. Claudia Honegger. Frankfurt am Main 1977. 47–85.
