Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1285 számos termék esetében a kisbirtok a termelékenyebb (utóbbi példái saját szűkebb pátriájából, a tatai járásban intenzív tejgazdálkodást folytató parasztgazdaságokról szóltak, amelyeknek a térségbeli bányavállalat biztos piacot jelentett). Ebben a kérdésben Sokorópátkai Szabó István is melléjük állt, mivel szerinte a kisbirtok az ő Győr vármegyei vidékén is intenzíven termelt, arról nem is beszélve, hogy ahol ez az országban nincs így, ott megfelelő képzéssel emelni lehetne a gazdálkodás színvonalát. (Különben Sokorópátkai is megbélyegezte a Nagyatádi-féle álláspont két reprezentánsát, parasztdiktatúra igényével vádolva őket.) A jelenlévők nagy része egyetértett tehát abban, hogy földet alapvetően a nincsteleneknek kell adni, és nem az a cél, hogy olyan gazdaságokat hozzanak létre, amelyek szarvasmarhát is tartanak, s ezzel önálló paraszti családi gazdálkodásra alkalmasak. Más kérdésekben viszont közöttük is vita volt, illetve egyes résztvevők nem értették a miniszter tényleges szándékát és az általa választott eszközöket, ami Rubineket magyarázkodásra, tényleges szempontjai felfedésére késztette. Az értekezlet egyes résztvevői fontosnak tartották volna, hogy a törvény konkrétan rögzítse, ki jogosult földjuttatásra. Attól tartottak ugyanis, hogy ha ez kimarad a szövegből, akkor az végeláthatatlan vitákat indítana el, ami az érdekeltek körében csak fokozná a feszültséget. Mások azzal érveltek, hogy mindenképpen méltányos a hadiözvegyek, hadiárvák juttatásban részesítése. Rubinek ezzel szemben elmagyarázta, hogy a lényegi szempont éppen az, hogy a törvény nem definiál jogosult kategóriákat. Egyrészt: ha nevesítenének néhány kategóriát, akkor azonnal újabbak jelentkeznének, hogy ők se maradjanak ki. Másrészt: ha megjelölnek egy jogosult csoportot, akkor abból mindenki földért jelentkezne, akár valóban szüksége van rá, akár nem, akár tud vele mit kezdeni, akár nem. Éppen ez volt szerinte a Buza Barna-féle javaslat hibája, amely annyi feszültséget teremtett és annyi kárt okozott. A hercegprímás közbeszólásában egyetértett azzal, hogy a jogosult kategóriákat „[n] em kell kifejezetten bevenni, mert csak jobban izgat”. Hasonló vita zajlott azzal kapcsolatban is, hogy milyen birtokokból részesüljenek juttatásban az igénylők, s milyen arányban lehessen a birtokból földeket igénybe venni. Egyesek ennek a konkretizálását kívánták, hogy a tulajdonosok ne legyenek bizonytalanságban, s világos legyen számukra, hogy birtokuk a törvény hatálya alá esik-e, illetve hogy mennyi földjüket vehetik igénybe. Rubinek ezzel szemben ismét kifejtette, hogy helytelen lenne a birtokok ilyen jellegű kijelölése, mert ez a nevesített birtokokkal szemben óriási igényeket támasztana. A helyes eljárásnak azt tartotta, hogy az igények és a szóba jöhető birtokok felmérése és a döntés a juttatásokról konkrét helyzetben történjenek, ne előre mereven kijelölt elvek alapján. 79 79 A vita néhány további szálára itt nem tudunk kitérni, így a középbirtok védelmének témájára, a kártalanítás módjának kérdésére és a zsidó tulajdonosok birtokairól elhangzott észrevételekre sem. Egyesek
