Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1277 anélkül, hogy a gazdagok ne veszítsenek vagyonukból. A szociális egyenlőtlenségek csökkentésének szükségességével még Rubinek is egyetértett amikor azt javasolta, hogy 1000 hold maradjon a megtartható nagybirtok határa. Egy ekkora birtok már lehet az intenzív termelés kerete, szolgálhatja a mezőgazdaság fejlődését, tulajdonosa részt vehet a közéletben, pártolhatja lakóhelyének rászorulóit, de annyit már nem jövedelmez, hogy azt a birtoktól távol semmittevésben lehetne elpazarolni. (Ezzel a birtokaikkal nem foglalkozó, jövedelmeiket nagyvárosi luxusfogyasztásban elverő arisztokratákkal szembeni gyakori vádra utalt.) A vita végül – miközben az ország számos vidékén erőszakos konfliktusokra került sor a nagyobb földbirtokokon – anélkül zárult, hogy minden kérdésben kompromisszum született volna. A végleges törvényszöveg az OMGE számára túlságosan radikálisnak tűnt, ezért a földreformmal szembeni kezdeti elfogadó álláspontjukat felülvizsgálva Rubinekék elutasították azt. Ettől függetlenül azonban elindult a földreform kivitelezésének előkészítése, amit úgy tűnik, hogy elsősorban a Kisgazdapárt helyi szervezetei mozgattak.61 A törvény tényleges végrehajtására a közismert szimbolikus kápolnai kezdés ellenére – amikor Károlyi Mihály újságíróktól körülvéve megkezdte saját birtokainak felosztását – már nem került sor. 1919 márciusában a kommunista diktatúra létrejöttével átmenetileg a szociáldemokrata párt radikálisainak – és a kicsiny kommunista csoportnak – az elképzelései valósultak meg. Ez a nagy- és középbirtokok kisajátítását jelentette, de szigorúan azok fölosztása nélkül, és továbbra is a birtokokat egyben tartva, közösen kellett ezeken a földeken gazdálkodni. Ezzel a Tanácsköztársaság a falusi társadalom belső feszültségein nem változtatott, s a birtokszerkezetben nem is történtek visszafordíthatatlan változások. (Egy gyors parcellázás bizonyára más helyzetet jelentett volna.) Ugyanakkor azonban a város és falu közötti konfliktus minden korábbinál élesebbé vált. Már a háború alatt elterjedt a városi lakosság körében az élelmiszer-rejtegető, a középosztályi, illetve munkás rétegek kiszolgáltatottságát kihasználó paraszt képe, amivel szemben a másik oldalon az igazságtalannak érzett rekvirálások révén a termelőket kizsákmányoló városi hatalom képzete állt. Ez a szembenállás – amelyet kiegészített számos más vallási, politikai konfliktus – helyi fegyveres összeütközések formáját is öltötte, és lényegesen hozzájárult a Tanácsköztársaság bukásához, amelyet persze egyéb belső és nemzetközi okok is siettettek.62 A földbirtokreform elmaradása pedig gondoskodott arról, hogy a kérdés a bukás után is a politika napirendjén maradjon, hiszen a feszültségek a vidéki társadalomban nem csökkentek. 61 Sipos J.: A földreform és a pártok i. m. 203–204. 62 Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969.