Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1269 azt eredményezte, hogy a háború végére a nagyipari munkásság – elsősorban annak köszönhetően, hogy a budapesti agglomerációban koncentráltan helyezkedett el – rendkívül megerősödött.25 Ez igaz reálbérük alakulására, a fix fizetésű középosztálybeliek helyzete ugyanis a munkásságéhoz képest drámaian romlott, és a politikai súlyukra is. Munkaadói oldalon a helyzetet úgy érzékelték, hogy egyes szakmák – „a háborús konjunktúra kegyeltjeiként” – minden mértéken felül követelőzőkké váltak, különösen akkor, amikor rájöttek, hogy a hatóságok sem mernek korlátokat szabni igényeiknek. Ennek kialakulását egy a magyar ipar háborús történetét feldolgozó későbbi munka a Tisza-kormány bukásához mint szimbolikus pillanathoz kötötte. 26 Mindez európai összehasonlításban nem volt különös vagy egyedi jelenség. A háborús gazdaság és társadalom mozgósítása másutt is új irányító fórumok sokaságát hozta létre, s ezekben mindenütt szerepet kaptak a munkások képviselői. A hadiipari konjunktúra révén a munkások életszínvonala gyakran másutt is emelkedett, míg a középosztályé általában romlott.27 Ezzel együtt a munkásság szerve zettsége mindenütt rendkívül megnőtt, de velük szemben a munkaadók is szervezettebbekké váltak. A legtöbb hadviselőnél a háború a munkáspártok partnerként való elismerését hozta magával a politikában, s egyúttal azt is, hogy a munkaügyi, illetve jóléti szférában a kibővülő, és szolgáltatásaiban gyarapodó intézményhálózat részesei lehettek. E folyamatot jelezte a szociális és munkaügyi minisztériumok létrehozása több országban.28 Ezt Magyarországon már 1917–1918-ban tervezték, megvalósítására azonban csak az összeomlás után került sor. 29 Tévedés lenne azonban, ha a gyáriparosok és a szociáldemokrata párt viszonyának alakulását egyedül a panaszbizottságok és a munkásság magatartása alapján, a GYOSZ által megfogalmazott, idézett kritikákból kiindulva ítélnénk meg. A Magyar Gyáriparban a háború alatt a fentiekkel párhuzamosan olyan 25 Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején. Századok 139. (2005) 1457–1475. 26 A hadiipar szempontjából fontos szakmák képzett munkásai korabeli számítások szerint lényegében nem szenvedtek el reálbérveszteséget a háború végéig. Sokszor nominálisan is magasabb volt a munkások bére egy hónapban 1918 végén, mint középosztályinak tekintett állásokban a havi fizetés. Egészében a szakmunkások átlagára is igaz, hogy reálbérveszteségük elmaradt a katonatisztek, köztisztviselők és a vállalatok fehér galléros tisztviselőinek reáljövedelem veszteségétől. Még az ipar képzetség nélküli munkásainak reálbérvesztesége is alacsonyabb volt, mint a középrétegekbe tartozóké. Lásd Szterényi J. – Ladányi J.: A magyar ipar i. m. 223.; Dálnoki Kováts Jenő: A megélhetés drágulása a háború kitörése óta. Közgazdasági Szemle 26. (1921) 5–6. sz. 264–292. 27 Gregory, A.: The Last Great War i. m. 28 Klaus Schönhoven: Die Kriegspolitik der Gewerkschaften. In: Der Erste Weltkrieg. Wirkung i. m. 672–690. 29 Ausztriában ezzel párhuzamosan született meg a népjóléti és munkaügyi minisztérium. Lásd Carl Gutheil-Knopp-Kirchwald: Vom K.K. Ministerium für soziale Fürsorge zum Bundesministerium für soziale Verwaltung. Die Entwicklung des Österreichischen Sozialministeriums. Wien 1998.
