Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
SZŰTS ISTVÁN GERGELY 1239 kormányrendelet meghatározta, hogy a jövőben milyen jog alapján lehet letelepedést kérni Magyarországon. A rendelet elsősorban a családegyesítés céljából, a megkezdett egyetemi tanulmányok folytatása, valamint bizonyított kiutasítások miatt érkezők esetében tette lehetővé a mérlegelést, más indokok alapján azonban – legalábbis elvben – senki sem kaphatott beutazási engedélyt. Emellett fenntartotta azt a korábbi szabályozást, hogy a menekültek csak a kijelölt határállomásokon regisztrálhatnak. Aki ezt figyelmen kívül hagyta, az később semmilyen segélyre nem volt jogosult. A határállomásokon felvett hivatalos kérelmeket az OMH és a Belügyminisztérium által megbízott kéttagú bizottság véleményezte, és csak egységes döntésük esetén kaphatták meg a kérvényezők a beutazási engedélyt. Kétségtelen, hogy az 1920 októberében bevezetett, majd 1921 végéig negyedévente meghosszabbított szigorításoknak köszönhetően – hivatalosan legalábbis – jelentősen csökkent a Magyarországra áttelepülők száma.9 A „határzár” azonban mégsem működött tökéletesen, erre utal többek közt egy, a Belügyminisztériumból származó, az államrendőrség kerületi főkapitányainak címzett 1921 júniusában kelt szigorúan bizalmas utasítás.10 Eszerint a határellenőrző szervek sokszor engedékeny magatartása, valamint a folyamatban lévő illegális beáramlás miatt még mindig nagyon magas volt a beköltözni kívánók aránya. Felhívták ezért a főkapitányok figyelmét arra, hogy az érvényben lévő rendelet értelmében az olyan kérvényezők (iparos, orvos, gyógyszerész stb.) ügyében, akiknek megélhetése – szemben a korábbi állami alkalmazottakkal – az utódállamokban továbbra is biztosított, sokkal szigorúbban járjanak el. Ezen felül pedig ügyeljenek arra is, hogy a 3.097/1920. res. B. V. rendelet értelmében a magyar faji szempontból nem kívánatos egyének beköltözését egyszerűen meg kell akadályozni.11 A határon szolgálatot teljesítők kétségtelenül nehéz helyzetben voltak, hiszen a kiadott rendeletet nem volt könnyű végrehajtani, látva a határra érkező, sok esetben a határ közelében ragadt, vasúti kocsiban vagy az ég alatt veszteglő honfitársaikat. 12 Az utódállamokból Magyarországra érkező személyek alapvetően kétféle státuszt kaphattak.13 Menekült az volt, aki csak a magyar állam segélyében bízha tott, optáns (állampolgárságért folyamodó) pedig az, akinek a trianoni döntés 9 Az OMH adataiból kiderül, hogy míg 1920-ban több mint 120 ezren menekültek Magyarországra, addig 1921-ben már csak 26 ezren. Petrichevich-Horváth E.: Jelentés i. m. 37. 10 MNL OL K 26 1922.-XLIII. t. 1299. cs 684/1921. 11 Uo. 12 A Kereskedelemügyi Minisztérium több alkalommal is jelezte a Miniszterelnökségnek, hogy a román hatóságok gyakran egyszerűen kitették a határig eljuttatott optálókat a határ közelében. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az előzetesen megállapodottakkal ellentétben nem vagy csak nagyon nehezen akarták átadni a vasúti kocsikat a MÁV számára. MNL OL K 26 1922.-XLIII.t. 1299. cs. 684/1921. 13 Aradi Gábor: Az optálás kérdése Tolna megyében. In: Tolna Megyei Levéltári füzetek 10. Szerk. Dobos Gyula. Szekszárd 2002. 156.
