Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szeghy-Gayer Veronika: Államfordulat és az újrastrukturálódó helyi elit Bártfán (1918–1919)
SZEGHY-GAYER VERONIKA 1217 bevezetésétől az administratívny výbor (közigazgatási bizottság),6 1923 szeptem berétől pedig a demokratikusan válaszott 36 városi képviselő-testületi tag szűkebb csoportját értem. Munkám első felében, miután röviden bemutattam a téma historiográfiáját, forrásadottságait és Bártfa nemzetiségi, valamint felekezeti képét, kulcskérdések köré építve vázolom fel a bártfai impériumváltás helyi menetét. Kitérek a város orosz megszállása okozta problémákra, nagyiványi Fekete Elemérnek, Bártfa polgármesterének ügyére, majd ezt követően példákon keresztül mutatom be az elit magatartását. Amellett kívánok érvelni, hogy Bártfán az 1918 előtti helyi elit kulcsszerepet játszott Csehszlovákia konszolidációjában. Feltételezésem szerint azonban nem lehetséges döntéseinek mozgatórugóit elsősorban saját nemzeti identitása, s az abból feltételezhető politikai lojalitása alapján megérteni. Historiográfiai előzmények, forrásadottságok A bártfai impériumváltás történetéről először az 1930-as években jelent meg öszszefoglaló munka Bartolomej Krpelec (1879–1957), szlovák iskolafelügyelő népfelvilágosító célokat szolgáló városmonográfiájának részeként.7 A szerző, akire a sárosi magyarok „hírhedt fajgyűlölőként” tekintettek, mert az 1920-as évek közepén keresztülvitte, hogy a bártfai moziban eltávolítsák a magyar feliratokat, 8 szlovák elköteleződése tekintetében megingathatatlan maradt. A bártfai impériumváltás taglalásakor külön kiemelte a helyi elit „öntudatos”, illetve „jó szlovák” tagjainak tevékenységét. De ilyenből kevés volt, ezért maga is konstatálta, hogy az államfordulat pillanatában Bártfa egy „magyarizált” (zmaďarizovaný) város, lakossága pedig nagy részben „elfajzott” (odrodená), „nemzeti szempontból demoralizált” volt.9 Ez, a korabeli szlovák értelmiségiek körében gyakorinak számí tó érv, amely más városok, például Kassa vonatkozásában is hangsúlyosan megjelent,10 az etnikai szlovák lakosság politikai passzivitására utalt, és egy a szlovák nemzeti elit által elképzelt, kiforrott szlovák öntudatot feltételezett, ami a szlovák nemzetépítők szerint nem az egyén saját döntése, hanem a magyar nemzetpolitika külső nyomása következtében gyengült meg. 11 6 A csehszlovák közigazgatási bizottság tagjait 1919 elején nevezték ki. Összetétele 1920 áprilisában, vagyis az első csehszlovák parlamenti választások eredményének megfelelően módosult. 7 Bartolomej Krpelec: Bardejov a jeho okolie dávno a dnes. Bardejov 1935. 124–132. 8 A bártfai őslakosok társadalmi békéjének mérgezői. Sáros, 1927. október 29. 1. 9 Krpelec, B. : Bardejov a jeho i. m. 124–125. 10 Lásd például Szeghy-Gayer Veronika: A szlovák–magyar–zsidó–cseh Kassa a 20. század első felében. Korall (2017) 68. sz. 113. 11 A magyarón és elfajzott jelzők jelentésváltozásáról lásd Peter Káša: A maďarón fogalom az 1848 utá ni szlovák értelmiségi vitákban (Samo Vozár és Ľudovit Štúr vitája alapján). In: Magyar–szlovák terminológiai kérdések. Szerk. Ábrahám Barna. Piliscsaba–Esztergom 2008. 137–148.
