Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1198 is.) 1918. december 1-jén a kormány őt nevezte ki Kolozs vármegye és Kolozsvár kormánybiztosának. A Károlyi-kormány 1918 novemberében tehát több nemzetiségi vármegyébe nem nevezett ki új főispánt (Brassó, Beszterce-Naszód, Fogaras, Kis- és Nagy-Küküllő), máshol pedig jókora késéssel bízták meg a főispán-kormánybiztosokat, mint például Szolnok-Doboka vármegyében, ahol 1918. december 6-án nevezték ki Torma Miklós nyugalmazott alispánt, ugyanazon a napon, mint Kemény Gábor tordai főgimnáziumi tanárt Torda-Aranyos vármegyében. Utóbbi helyről a főispán és egyik fő ellenlábasa, egy Alföldről származó ügyvéd a kolozsvári Nemzeti Tanácsot zaklatta naponta a kormánybiztosi kinevezés ügyében. Végül Kemény Gábort, a Polgári Radikális Párt tagját nevezték ki, de kormánybiztossága igen rövid életű volt. Még ennél is gyorsabban követték egymást a kinevezések Alsó-Fehér vármegyében. Bánffy Kázmér báró kérte felmentését, de a kritikus helyzetre való tekintettel egy ideig még a helyén maradt. Hivatalos felmentésére 1918. december 21-én került sor. Helyébe a belügyminiszter a Minisztertanácson még aznap dr. Asztalos Kálmán nagyenyedi ügyvédet javasolta, aki hosszú időn keresztül a helyi függetlenségi lapnak szerkesztője, valamint a Károlyi-párt helyi elnöke volt. Az indoklás még teljesen a korábbi időszak kaptafájára készült: „úgy jeles képzettségénél, mint gyakorlati ismereteinél, vezető állásra való teljes rátermettségénél, politikai megbízhatóságánál, úgyszintén a helyi és személyi viszonyok teljes ismereténél fogva legalkalmasabbnak” mutatkozik.58 A „helyi és személyi viszonyok” ismerete a kritikus helyzetben még fontosabbá vált. Amikor november 30-án Ludwig Servatius (Servatius Lajos) Brassó vármegyei alispánt megbízták a főispáni teendők ellátásával, köszönőlevelében azt is hangsúlyozta: „Én részemről az itteni nehéz viszonyokat figyelembe véve, hol különös súlyt kell fektetnem arra, hogy a románok és a szervezett munkások szociáldemokrata pártja bizalommal viselkedik személyem iránt, a leghelyesebb megoldásnak kell hogy tartsam, hogy idegen, esetleg az itteni viszonyokat és személyeket közelebbről nem ismerő személy ne kerüljön a főispáni, ill. kormánybiztosi állásba, és így örömmel vettem tudomásul, hogy a Minisztertanács is ezen álláspontra helyezkedett Brassó megyét illetőleg.” 59 Amíg korábban, még 1918. november elején is nagy harc folyt a főispáni székekért, az új helyzetben ez egyre kevésbé tűnt vonzó hivatalnak. Asztalos 1918. december 30-án értesült kormánybiztos-főispáni kinevezéséről. Előbb táviratban, majd levélben rögtön jelezte, hogy bár igen jól esett, hogy e „díszes és ma súlyos megbízatásra méltónak” találták, de egészségi állapotára hivatkozva nem 58 Belügyminiszter előterjesztése az 1918. dec. 21-i minisztertanácsban, MNL OL K 148-1919-11-80. 59 Brassó vármegye alispánja a belügyminiszternek, 1918. dec. 4. MNL OL K 148-1918-11-9957.
