Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1195 ki senkit. A tisztséget végül megváltozott helyzetben a román Kormányzótanács töltötte be egy általa kinevezett prefektussal. Az eset jól mutatja azt is, hogy bár Apáthy igyekezett elvileg egész Erdélyre kiterjedő hatáskörét a kinevezéseknél is érvényesíteni, ennek nemhogy a többi törvényhatóság, de még Kolozs vármegye és Kolozsvár esetében is határt szabtak a különböző helyi érdekcsoportok, illetve a Minisztertanácson belüli küzdelmek. A fenti táviratban említett személyek közül Maros-Torda vármegyébe − véleménye dacára − Szenner Józsefet nevezték ki, Beszterce-Naszód és Kis-Küküllő vármegyékben nem töltötték be a pozíciót, Fogarasit pedig kinevezték ugyan, de ő nem vállalta a kormánybiztosságot. Másrészt az eset jól szemlélteti a Minisztertanácson belül folyó harcokat is. Valószínűleg részben a kellő tájékozódás hiánya, részben pedig a hatalmi harcok vezettek oda, hogy az 1918. november 12-i Minisztertanácson, amikor tömeges kormánybiztosi kinevezésekre került sor, a 15 erdélyi vármegye közül mindössze három székelyföldi megyében (Csík, Háromszék és Udvarhely) sikerült betölteni a pozíciót, a többi kinevezést függőben hagyták. Csíkban két jelöltet hozott szóba a belügyminiszter, de miután a miniszterelnök kategorikusan elutasította Balázs Elemért (valószínűleg a nagyváradi törvényszék elnökéről van szó), a másikat, Györgypál Domokos ügyvédet – egykori országgyűlési képviselőt – 1910-től vármegyei tiszti ügyésznek nevezték ki.48 A koalíciós pártok a szép elveken túl igyekeztek saját embereiket pozícióhoz juttatni. Kis-Küküllőben a Károlyi-párti Kispál László és a magát Jászi hívének deklaráló Sipos Domokos közti harc igazából a kormányon belüli konfliktus folyománya, annak helyi szintű leképződése volt. A forradalmi konjunktúrát kihasználva új emberek jelentek meg a színen, akik pártokat alapítottak, bekerültek a tanácsokba és nagyon rövid időre a politikai játszma részeivé váltak. A koalíciós pártok osztozkodásának eredményeképpen nevezték ki a szociáldemokrata Halász Józsefet Maros-Torda vármegyébe, aki a helyi Agrártakarékpénztár igazgatója volt. A nyugat-magyarországi Halász banktisztviselőként került Marosvásárhelyre, ahol a Munkás Szabadiskola és a Munkásotthon egyik kezdeményezője, szervezője volt, marxista szellemiségű előadásokat tartott, és ő lett a helyi szociáldemokrata párt elnöke is, tehát ő nem a konjunktúralovagokhoz tartozott. Annak ellenére, hogy Jászi Oszkár lemondásakor többek között arra hivatakozott, hogy „a hatalmi apparátus szelleme a régi maradt”,49 a decemberi kinevezéseknél már egyértelműen megfigyelhető a balra tolódás, a szociáldemokraták és radikálisok térnyerése a kinevezéseknél. 48 MNL OL K 27, 1918. nov. 12. Torda-Aranyos vármegye kimaradt a felsorolásból. 49 Jászi Oszkár Károlyi Mihálynak, 1918. dec. 10. Lásd Károlyi Mihály levelezése I. 1905–1920. Szerk. Litván György. Bp. 1978. 320−321.
