Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1184 fenntartásában voltak érdekeltek. Pár nap múlva azonban az újabb események fényében Hans Otto Roth már azt nyilatkozta: „Az erdélyi politika súlypontja ma kizárólag a románokon nyugszik.”17 A Bizottság november 11-én a Német-Szász Nemzeti Tanács (Deutsch-sächsischer Nationalrat ) nevet vette fel. A szászok igen nehéz helyzetben voltak: a két ellentétes nemzetépítés – a román és a magyar −, valamint a várható konfliktusok közepette igyekeztek saját érdekeiket védeni. Egyelőre felvették a kapcsolatot mind a Román, mind a Magyar Nemzeti Tanáccsal. Bonyolította a helyzetet, hogy időközben létrejött Rudolf Brandsch képviselő vezetésével egy Magyarországi Német Néptanács (Deutscher Volksrat für Ungarn) is. Felmerült a két tanács közti viszony kérdése is: a szászok elképzelhetetlen nek tartották, hogy alárendelt viszonyba kerüljenek a másik szervezettel szemben. Az erőviszonyok alakulása nyomán végül mindinkább a Román Nemzeti Tanácshoz, majd a szintén Nagyszebenben székelő Kormányzótanácshoz közeledtek. 18 A román Kormányzótanáccsal való tárgyalások céljából egy öttagú bizottságot hoztak létre, megfogalmazták követeléseiket – többek között a Szászföld közigazgatási egységének visszaállítását és önigazgatást kértek –, és ezt 1919. január 1-jén átnyújtották a Kormányzótanácsnak. A románok – főleg a párizsi békekonferenciára való tekintettel − cserében azt kérték, hogy a szászok mondják ki ünnepélyesen a Romániához való csatlakozást, amint ezt a bukovinai németek tették november végén. Ennek hatására a kiegészített Német-Szász Nemzeti Tanács 1919. január 8-án Medgyesen megszavazta a szászok Nagy-Romániához való csatlakozását, reményét fejezve ki, hogy Románia biztosítja számukra – többek között – az önigazgatást, s anyanyelvük használatát az oktatásban és a közigazgatásban. A nyilatkozatot január 10-én átadták Maniunak, a Kormányzótanács elnökének, 30-án pedig Bukarestben ünnepélyesen átnyújtották I. Ferdinánd román királynak is.19 A főispánok jogállása és hatásköre a dualizmus kori Magyarországon A magyar középfokú közigazgatás több évszázados önkormányzati hagyományokkal rendelkezett. A vita a közigazgatás centralizálásáról már a reformkorban elkezdődött, és 1867 után ez úgy vetődött fel, mint a felelős kormány és a helyi önkormányzatok érdekei összeegyeztetésének kérdése. Az 1870. évi XLII. tc. kompromiszszumnak tekinthető a vármegyék önkormányzata és az állami ellenőrzés között. 17 Uo. 29. 18 Uo. 24−35. 19 Uo. 58−69.
