Századok – 2018
2018 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gali Máté: Berzeviczy Albert. A márványarcú miniszter (Matolcsi Réka)
1174 TÖRTÉNETI IRODALOM politikus „mindvégig a magyar szupremácia és »kultúrfölény« elkötelezett hívének” bizonyult (213.). Ezen a ponton azonban önellentmondásba keveredik a szerző, hiszen Berzeviczyt a könyv más részeiben liberálisként említi. Ebből pedig az következne: vagy nem volt „antiliberális” az a bizonyos áramlat, vagy Berzeviczy mégsem tekinthető liberálisnak. Az eszmetörténeti kontextus segítségével e homályos fogalomhasználatot kikerülhette volna a szerző. Másrészt Berzeviczy esetének a korábbi elnökök választási körülményeivel való összehasonlítása valószínűbb magyarázatot adhatott volna (például politikai kapcsolatok vagy a korábbi miniszteri tisztség szerepe) az elnöki pozíció megszerzésének miértjére. Feltétlenül megemlítendő, hogy egyik alfejezetében Gali kitekint főhőse magánéletére és mindennapjaira is. Megismerhetjük Berzeviczy „kétlaki” életmódját (Budapest–Berzevice), útinaplóin keresztül pedig külföldi útjait is. A szerző – egy nagyobb tematikus ugrással – szintén itt vázolja fel a politikus-tudósról alkotott korabeli képet. A kortársak Berzeviczyt egy kimért, hűvös személyként írták le. Egyénisége miatt ragasztotta rá Szilágyi Dezső – a könyv címében is visz szaköszönő – a „márványarcú” jelzőt, amit később átvett Mikszáth Kálmán és Herczeg Ferenc is. A politikus Horthy-kori tevékenységének bemutatásánál – a (kultúr)diplomáciai működése mellett – a szerző két kérdésre igyekszik választ adni. Egyfelől arra kíváncsi, hogy miképpen maradt meg liberális eszmeiségénél Berzeviczy, amikor a politikai légkör erre már egyre kevésbé volt alkalmas. A korkérdésekről (például neonacionalizmus, numerus clausus módosítása) alkotott nézeteivel szemlélteti, hogy Berzeviczy kitartott a szerző által konzervatív-liberalizmusnak nevezett eszmeiség mellett, a felsőházi vitákban és a sajtóban védelmébe vette a kiegyezéses rendszert, illetve a Tisza-kultusz vezéregyénisége lett. Másfelől arra a tézisre kíván reagálni, miszerint az Akadémia (a Tanácsköztársaság bukását követően újra betöltötte ezt a tisztséget) és a Kisfaludy Társaság elnökeként a konzervatív művészeti áramlatokat képviselte a modern irányzatokkal szemben. A szerző ezt a vélekedést – többek között – Berzeviczynek a Kisfaludy Társaság ünnepi ülésén elmondott beszéde és az annak nyomán Ady Endre költészetéről kibontakozó 1927-es vita alapján megerősíti. A könyv tehát részletes áttekintést ad Berzeviczy Albert sokrétű tevékenységről és gazdag életművéről. Tanulságos lett volna felvetni azt a kérdést – például egy összegző fejezetben –, hogy Berzeviczy mit tartott igazi hivatásának. Miképpen tekintett önmagára? (Kultúr)politikusként vagy tudósként inkább? Ezzel kapcsolatban sajnos csak saját benyomásaira támaszkodhat az olvasó. Gali Máté alapos kutatással gazdag forrásanyagot tárt fel Berzeviczy Albert életével kapcsolatban. Ennek a széleskörű forrásbázisnak a segítségével dolgozott, és a kútfők tekintetében egyedül a sajtóanyagnál támadhat néhol hiányérzete az olvasónak. Bár a szerző bevezetőjében azt állítja, hogy igyekezett különböző politikai irányultságú lapokat felhasználni, ez a törekvése nem minden esetben ért célt. Például nem tudjuk meg, hogy miképpen fogadta az ellenzéki sajtó a miniszteri kinevezését (165–166.). Az elkészült adatgazdag és informatív műhöz azonban további apróbb kritikai megjegyzéseket szükséges hozzáfűzni. Az említett szakirodalmi hiányosságokon túl úgy gondolom, hogy Berzeviczy írásainak, beszédeinek sok esetben csupán tartalmi ismertetése mellett azok értelmezésére és magyarázatára is érdemes lett volna nagyobb figyelmet fordítani. Nem szerencsés, hogy a könyvből hiányzik a bibliográfia. Részben emiatt, részben pedig a szerzők neveit nem tartalmazó névmutató következtében a hivatkozások nehezen visszakereshetők. A pozitívumok között azonban feltétlenül meg kell említeni, hogy a kötet gazdagon és igényesen illusztrált. Összességében elmondható, hogy a könyv – fentebb említett hiányosságai ellenére – Berzeviczy Albert életén keresztül egy újabb érdekes olvasatát nyújtja a dualizmus és a két világháború közötti időszak (kül)politikájának és kulturális életének. Matolcsi Réka
