Századok – 2018
2018 / 5. szám - KRÓNIKA - Birodalmak és Sasok: Napóleon és Ausztria. Beszámoló az International Napoleonic Society kongresszusáról (Nagy-L. István)
1155 NAGY-L. ISTVÁN A délutáni szekció Xavier Riaud (Franciaország) előadásával kezdődött Napóleon fogászati kezeléseiről és fogászairól, majd Marc Moermann (Belgium) előadása hangzott el a waterlooi csata orvosi ellátásáról. Karl Jakob Skarstein (Norvégia) a mondovi ütközetet mutatta be. Terry Crowdy (Egyesült Királyság) a kémek marengói hadjáratban betöltött szerepéről beszélt, Carlo Giovelliben azonosítva a fontos szerepet játszó híres kémet. Végül Francesco Saggiorato (Olaszország) a toszkániai Arno département példáján keresztül szemléltette a francia határőrizeti rendszert. Az utolsó nap első szekcióját Franca Pirolo és Maria Sirago (Olaszország) nyitotta Murat, mint nápolyi király és az Egyesült Államok konfliktusának bemutatásával. Az amerikai–nápolyi kereskedelmi kapcsolatfelvétel már nagyon korán, 1783-ban megtörtént, majd Messina szabad kikötőjén keresztül szépen fejlődött a következő negyed században. Murat 1809-ben a kontinentális zárlat jogcímén amerikai kereskedőhajókat fogatott el Nápoly kikötőiben, amiből diplomáciai konfliktus alakult ki. A politikum területén maradva Morten Ottosen (Norvégia) Tirol és Norvégia 19. század eleji történetét állította párhuzamba. Tirolt 1805-ben Bajorországhoz csatolták, míg Norvégia 1814-ben svéd fennhatóság alá került. Mindkét esetben fegyveres ellenállás bontakozott ki, amit az új megszállóknak kellett leverni. Tirol esetében azonban a bajor fennhatóság már 1813-ban megszűnt, míg Norvégia 1905-ig svéd uralom alatt maradt. Christoph Hatscheck (Ausztria) a császári-királyi hadsereg csapatzászlóinak változásait elemezte a francia háborúk időszakában. A zászlókon megjelenő szimbólumok, elsősorban az uralkodócsalád hatalma alatt álló területek címerei szinte minden béke után, illetve az Osztrák Császárság proklamálásakor változtak az 1792-es, 1804-es, 1806-os és 1816-os új zászlóminták kialakításakor. Rafe Blaufarb (USA) Napóleon korai katonai karrierjéről számolt be a tábornoki kinevezésig, egy rendkívül érdekes szemszögből. Komparatív módszer segítségével öt csoportot állított fel: a hazájukért harcoló – de politikailag passzív, a politikailag aktív, a tapasztalt „profi”, a fiatal tehetségek és a tiszteletbeli tábornokokat. Napóleon – szerinte – a politikailag aktív, egyébként általában rossz katonákat magában foglaló csoportba tartozott. Fő indoka szerint Bonaparte tábornoki kinevezése előtt nem harcolt külső ellenség ellen, csak felkelőkkel szemben. Ez azonban csak részben igaz, mert 1793-ban Toulonban angol és spanyol reguláris csapatok is harcoltak. Az azonban kétségtelen, hogy a korai jakobinus szimpátiája és antiroyalista elkötelezettsége a Direktórium alatt megbízható parancsnokká tette, így elsősorban a politikai bizalom adott lehetőséget az 1796-os kinevezéshez. Ezt követően Mark Hay (Egyesült Királyság) az Orániai-ház hatalmának hollandiai visszaállítását, a szekció végén Thomas Schuler (Németország) Bajorország és Napóleon viszonyának alakulását mutatta be.
