Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Schramek László Péter: A magyar vármegyék szerepe a Habsburg Monarchia haderejének finanszírozásában. Egy 1730. évi felmérés tapasztalatai
A MAGYAR VÁRMEGYÉK SZEREPE A HABSBURG MONARCHIA HADEREJÉNEK FINANSZÍROZÁSÁBAN 1148 Korábban már láttuk, hogy a magyar megyék az országra eső köztehernek legalább 4/5-ét fizették, amelynek súlya folyamatosan emelkedett a 18. század első felében. A törvényhatóságok az ismertetett állandó államháztartási deficit mellett a nádori porták számán alapuló hadiadó összegének leszállításáért szüntelen küzdelmet folytattak. Ennek hátterében az állt, hogy a helyi hatóságok a vándormozgalmak, természeti csapások miatt az általuk fizetendő adó összegét aránytalanul nagynak érezték. Az említett adóegységek számának meghatározása különböző fórumokon – országgyűlés, concursus vagy egyéb tanácskozáson – történhetett. Az arányok a 18. század első két harmadában néhány évente módosultak is. A Magyar Kancellária és a Helytartótanács között 1729/30-ban folytatott levélváltás e folyamatba engedett bepillantást. Ez utóbbi testület kiegészítő felmérése pedig Magyarország adórendszerére vetett némi fényt. A két kormányszéknek az arányos adófizetés megvalósításáért hozott erőfeszítéseit 1730-ban eredmény nem kísérte, azaz a városok és megyék néhány apró kivételtől eltekintve ugyanakkora közterhet fizettek 1731-től, mint előtte. A megyék és városok által a Helytartótanácshoz címzett jelentések azonban világossá tették, hogy a megyék legalább négyféle rendszerben hajtották be lakosságuktól a kontribúciót. A megyék egy jelentős hányada a települések népessége, gabonatermése és állatállománya alapján vetette ki a hadiadót. A megyei tisztikarok az említett termények betakarított mennyisége, a családfők és haszonállatok száma alapján újabb ideális adózási egységeket alakítottak ki, amelyet leggyakrabban dicának neveztek. A rendszer alapját képező összeírások valóságtartamát azonban mind a kortárs tisztviselők, mind az 1848 előtti közigazgatási szakirodalom megkérdőjelezte. Néhány megye a jobbágyi kezelésben álló földek nagysága alapján vetette ki a közterheket, megint másutt a tisztviselők kényének, kedvének volt kiszolgáltatva a lakosság. A megyék adórendszere tehát 1730-ban tarka képet mutatott. Hasonlóan sokszínű adatokra bukkanhatunk, ha az adózók átlagos közterhét szeretnénk kiszámolni. Hont megyében a hadi- és háziadó együttes összege a 67 Ftot is elérte egy átlagos adózó családfő esetében.137 Nógrádban a hadiadó teher egy 9,25 dikával rendelkező átlagos család esetén 40 Ft 14 dénárt tett ki. Ezt egészítette ki az adóegységenkénti 50–60 dénár háziadó, amely 4,5–5 Ft-ot tett ki.138 A Helytartótanács Zalában 70–100 Ft-ra, Veszprémben 70 Ft-on felülre, Abaújban pedig 80–120 Ft-ra becsülte az átlagos adózók éves terhelését. Szatmár és Gömör megyében rendkívülinek minősítették, hogy már a tizenkét éves gyermekek is dica 137 MNL OL C 20 Hont 1730. aug. 7. 38v. 138 Uo. Nógrád 1730. aug. 21. 92r–v.
