Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században
SZÁNTAY ANTAL 1125 kölcsönök után kapott néhány százezer forint kamatbevétel nem tudott ellensúlyozni, a nehezen értelmezhető kamatmegtakarítás pedig elenyésző volt. A kamatkiadások és -bevételek alapján becsülhető a felvett és kihelyezett kölcsönállomány nagysága: átlagosan évente 4%-os kamattal45 számolva az adósság 270 és 340 millió Ft között, míg a kihelyezett kölcsönállomány 7 és 17 millió Ft között mozgott. Az államadósságra vonatkozó, így becsült értékek megfelelnek báró Czoernig, valamint Dickson professzor (a Zinzendorf hagyatékból származó) adatainak, melyet a 5. diagram szemléltet. 46 Összegzés A 18. századi Habsburg Monarchia – a dinasztia, az uralkodó által összekapcsolt országok és tartományok változó halmaza – a háborúk és békék eredményeként jelentős területi változásokon ment keresztül. A spanyol örökség nagy részét nem tudta megtartani, délen az Oszmán Birodalommal szemben és keleten Lengyelország kárára azonban jelentős területeket nyert, míg északról a felemelkedő Porosz Királyság a cseh örökös tartományokat fenyegette. A Habsburg Monarchia bonyolult és változó területi összetételének megfelelően bonyolult és változó intézményrendszer végezte a pénzügyek irányítását és felügyeletét. A bécsi központi igazgatásban a 18. század során jelentős átalakulás zajlott, különösen a gazdasági és pénzügyeket illetően. A specializálódás és szakszerűsödés folyamata egyértelmű. A Monarchia vezetése – kezdve az uralkodókon – egyre nagyobb figyelmet és gondot fordított ezekre a kérdésekre, a különös szakmai tudást, gazdasági és számviteli ismereteket is igénylő hivatali ügyintézés fejlődött. A század második felének nagy igazgatási reformjai is elsősorban a gazdasági és pénzügyek körül forogtak. A 18. századi gazdasági és pénzügyi igazgatás szakszerűsödéséhez hozzájárultak a 17. század végétől kibontakozó államtudományi és közgazdasági elméletek is. A német kameralista államtudományok, a francia fiziokratizmus és a brit klasszikus közgazdaságtan első képviselője, Adam Smith is erős hatást gyakorolt a Monarchia irányítóira. A Monarchia összes bevételei és kiadásai a század második felében lépcsőzetesen négyszeresére emelkedtek. A kiadások békeévekben csak ritkán és kismértékben haladták meg a bevételeket, azonban a hétéves háború végén a költségvetés jelentős hiányt mutatott, a háború miatt a kormányzat riasztó mértékű adósságot, és ezzel jelentős kamatfizetési kötelezettséget halmozott föl. Az 1780-as években 45 A kamatok Mária Terézia és II. József uralkodása idején 3% és 6% között mozogtak, az itáliai és németalföldi hitelezők gyakran alkalmaztak 4%-ost is. Dickson, P. G. M.: Finance i. m. II. 272–299. 46 Dickson, P. G. M.: Count Karl von Zinzendorf’s ‘New Accountancy’ i. m., 48. Table 1., 49. Table 2., 52. Table 6.
