Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században
A HABSBURG MONARCHIA ÉS PÉNZÜGYEI A 18. SZÁZADBAN 1116 emelkedtek: a rendes nettó bevételek az 1740-es évekig 20 millió rajnai forint (röviden Ft), az 1740-es évek közepétől 30 millió Ft, majd az 1760-as évek elejétől 40 millió Ft körül alakultak, és az 1770-es évek első felétől folyamatosan és jelentősen emelkedtek, így az 1780-as években 60 millió Ft körül voltak, sőt 1790-re megközelítették a 80 millió Ft-ot is. A kiadások hasonlóképpen változtak: békeévekben csak ritkán és kismértékben haladták meg a bevételeket, azonban a hétéves háború végén (1763) a Monarchia költségvetése komoly hiányt mutatott, a bevételek jelentősen elmaradtak a kiadásoktól, és a hosszú háborús évek miatt a kormányzat riasztó mértékű adósságot és jelentős kamatfizetési kötelezettséget halmozott föl. Az 1780-as években, II. József egyeduralkodása idején egyes megbízhatóbb adatok szerint viszonylag kiegyensúlyozottan alakultak a bevételek és kiadások, azonban 1790 válságos évében ismét jelentős volt a hiány. A háborús évek adatai még bizonytalanabbak a rendes és rendkívüli bevételek és kiadások megkülönböztetése miatt, azonban bizonyos, hogy mind az osztrák örökösödési háború, mind pedig a hétéves háború idején a bevételek jelentősen elmaradtak a kiadásoktól és magas összegű hitelek felvételére is sor került. Az 1740-es években a hadműveletek éves költsége 18 millió Ft, míg a hétéves háború idején ennek kétszeresét, sőt kortárs becslések szerint akár a 41, sőt 45 millió Ft-ot is elérték. Mária Terézia az osztrák örökösödési háború elején, II. József pedig a hétéves háború végén vizionált államcsődöt, és velük együtt Lipótot is folyamatosan foglalkoztatta a válságtól, különösen a pénzügyi válságtól való félelem, illetve a pénzügyek rendbetételének feladata. A bevételek és kiadások területi megoszlásáról csak néhány évre vonatkozóan rendelkezünk adatokkal, főként az 1780-as évekből Zinzendorf kimutatásainak köszönhetően.38 Az állami bevételek fele a cseh korona országaiból és az Osztrák Főhercegségből származott, a Szent Korona országai (Magyarország, Bánát, Horvátország és Szlavónia, Erdély) a bevételek 20–25%-át adták, és hasonló volt osztrák Németalföld és Lombardia együttes hozzájárulása a Monarchia összbevételeihez. Meglepő Belső-Ausztria (Stájerország, Karintia, Krajna, Görz és Gradiska), valamint Tirol és Elő-Ausztria erősen csökkenő részesedése, összesen kb. 10–15%, míg Galícia csekélyebb, de növekvő arányban járult hozzá a bevételekhez. A kiadások ettől némileg eltérő mintát mutatnak: az Osztrák Főhercegséget kivéve minden tartomány kisebb arányban részesült a kiadásokból, mint a bevételekből, így az állami pénzek jelentős mértékben a Monarchia központja felé áramlottak, a befolyt bevételeket elsősorban Bécsben, illetve Alsó-Ausztriában költötték el. Magyarország és Erdély vonatkozásában évente 2 és 4,5 millió Ft közötti veszteséget okozott ez az állami 38 Szántay A.: „Életünket” i. m. 123–125.
