Századok – 2018

2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században

A HABSBURG MONARCHIA ÉS PÉNZÜGYEI A 18. SZÁZADBAN 1104 harcolt a török ellen részt véve Belgrád visszavételében (1688), majd a kilenc­éves háborúban (1688–1697) ugyancsak a Habsburgok oldalán harcolt spanyol Németalföld védelmében, melynek utolsó kormányzója lett (1691). A spanyol örökösödési háborúban azonban már XIV. Lajos oldalára állt, és Tirol ellen vezetett hadjáratot (1703). Miután visszakapta Bajorországot, a Habsburgokat támogatta a török ellen (1717), de a császári cím megszerzésén is fáradozott ösz ­szefogva a Wittelsbachok kezében lévő bajor, pfalzi, kölni és trieri választókat (1724). Fia, Károly Albert (1726–1745) I. József császár leányát, Mária Amáliát (1701–1756) vette feleségül (1722), akivel először 1717-ben Bécsben találko­zott, mikor a török elleni háborúba indult. Bajor választófejedelemként apja céljait követte, a versailles-i udvarral is jó kapcsolatokat ápolt, és VI. Károly császár halála után a Pragmatica Sanctiot elutasítva megszerezte a cseh királyi, majd a német-római császári címet is. Fia, III. Miksa József (1745–1777) azon­ban kiegyezett Mária Teréziával (füsseni béke 1745. április 22.), így nem vett tovább részt az osztrák örökösödési háború Habsburg-ellenes szövetségében, támogatta Lotharingiai Ferenc császárrá választását, és a hétéves háború során is a Habsburgok oldalára állt. A pfalzi választófejedelem, V. Frigyes (1610–1623) már a harmincéves háború elején szembefordult a Habsburgokkal, amikor 1619-ben elfogadta a cseh koro­nát (1619–1620 „a téli király”) és a bajor Wittelsbach-házból származó utódai is követték ezt a politikát. Azonban 1685-ben a család katolikus ágából származó Fülöp Vilmos (1685–1690) örökölte a választófejedelemséget, és fiai, II. János Vilmos (1690–1716), majd pedig III. Károly Fülöp (1716–1742) a Habsburgokat támogatták. Károly Fülöp Elő-Ausztria kormányzója is volt 1712-től, azonban élete végén, a császárválasztáskor már bajor unokatestvérét, Károly Albertet tá­mogatta. A Wittelsbachok bajor ágának kihalása után Károly Tódor pfalzi vá­lasztófejedelem (1742–1777) bajor választófejedelem (1777–1799) lett, és szinte azonnal szerződést kötött II. Józseffel (1777. január 3.), hogy Bajorország déli ré­szét elcseréli osztrák Németalföldért, hogy a burgundi birodalomról szőtt álmait megvalósíthassa. Örököse, II. Károly Ágost zweibrückeni herceg és különösen II. Frigyes porosz király ellenezte a tervet; s ez a konfliktus vezetett a bajor örö­kösödési háborúhoz. A szász választófejedelmek, I. Frigyes Ágost (1694–1733) és fia, II. Frigyes Ágost (1733–1763) (II. és III. Ágost lengyel királyok) inkább a Habsburg érde­keket szolgálták, míg III. Frigyes Ágost (1763–1806/1827) a poroszok oldalára állt a bajor örökösödési háborúban (1778–1779) és a fejedelmek szövetségében (Fürstenbund 1785) is. A braunschweig-lüneburgi (hannoveri) választófejedelmek a század nagyobb ré­szében ugyancsak a Habsburgokat támogatták. Ernszt Ágost calenbergi fejedelem,

Next

/
Thumbnails
Contents