Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században
SZÁNTAY ANTAL 1099 Itália Nagyobb sikerrel járt Károly Itáliában, a spanyol Habsburgok korábbi fennhatósága alatt álló királyságokban és tartományokban.8 Északon a kezdeti francia Bourbon hadi sikereknek Savoyai Jenő herceg vetett véget, amikor másodunokatestvére, II. Viktor Amádé savoyai herceg támogatásával Torinót felszabadította a francia ostrom alól (1706. szeptember 2–7.) és döntő vereséget mért a II. Fülöp orléans-i herceg és Ferdinand de Marsin marsall vezette francia seregre (Marsin halálos sebet kapott a csatában). I. József császár 1707. március 13-án írta alá a milánói megállapodást, melyben XIV. Lajos francia király ígéretet tett, hogy nem háborgatja tovább Észak-Itáliát. Az itteni spanyol örökség, a Milánói és a Mantovai Hercegségek az osztrák Habsburgok birtokába kerültek, és ugyanakkor megnyílt számukra a lehetőség a dél-itáliai spanyol örökség megszerzésére is. Wirich Philipp von Daun gróf tízezer fős sereggel masírozott Nápoly felé, és a várost ellenállás nélkül vehette át, majd háromhónapos ostrom után Gaetát is megszerezte (1707. szeptember 30.). A Nápolyi Királyság uralkodója Károly lett (VI. Károly). A császári seregek Szicíliát is elfoglalták (1707). Ugyanakkor a Habsburgokkal szövetséges brit tengeri fölény biztosította a másik korábbi spanyol birtok, Szardínia megszerzését is, melyet John Leake admirális foglalt el Károly nevében (1708. augusztus). A spanyol örökösödési háborút lezáró rastatti béke (1714. március 7.) megerősítette VI. Károly császárt Milánó, Mantova, Nápoly és Szardínia birtokában, azonban Szicíliát Savoyának adta. A spanyolok 1718-ban megszállták Szicíliát, de hamarosan a császári seregek is megjelentek a szigeten Claude Florimond de Mercy generális vezetésével (1719. február 28.). A négyes szövetség háborúját (1718–1720) lezáró hágai béke (1720. február 17.) értelmében VI. Károly császár átengedte Szardíniát II. Viktor Amádé savoyai hercegnek, aki így felvehette a szárd király címét is, és cserében a császár lett Szicília királya IV. Károly néven. Úgy tűnhetett, az osztrák Habsburgoknak Itáliában a spanyol örökség nagyobb részét sikerült megszerezniük. A szerződés a spanyol királyt, Bourbon V. Fülöpöt és felségét, Farnese Erzsébetet azzal kárpótolta, hogy fiuknak, Károlynak ígérte a Pármai Hercegséget a Farnese család kihalása után. Ez nyitott utat a Bourbonok itáliai terjeszkedésének. A tizenöt éves Károly 1731-ben Párma és Piacenza hercege lett (I. Károly néven). Pármába azonban csak 1732 októberében érkezett meg, miután több mint tíz hónapot töltött Firenzében, az utolsó Medici udvarában, aki őt örökösének is megnevezte. A fiatal herceget ambíciói megvalósításában a lengyel örökösödési háború (1733–1735) segítette, mely a legnagyobb 8 Stuart J. Woolf: La storia politica e sociale. In: Storia d’Italia III. Dal primo Settecento all’Unità. Torino 1973. 3–508.
