Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
A HABSBURG MONARCHIA ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG HAD- ÉS PÉNZÜGYIGAZGATÁSÁNAK FEJLŐDÉSE 1072 ugyanis teljesen mások voltak a kiindulási alapok és lehetőségek, mint 150 esztendővel később. A hadügyi forradalom és a fiskális-katonai állam angolszász kollégák által kidolgozott, inspiráló fogalmainak vizsgálata így véleményünk szerint elsősorban abban segít bennünket, hogy alapkutatásokra építve – miként a fentiekben megkíséreltük – meghatározzuk a 16–18. századi közép-európai Habsburg Monarchia katonai és pénzügyi átalakulás-sorozatának legfőbb állomásait, tendenciáit és jellegzetességeit. A 16. századot vizsgálva úgy véljük, az 1526 utáni bő félévszázad a had- és pénzügyek tekintetében hosszú távon is meghatározónak tekinthető, sőt az 1550-es évek utáni negyedszázad akár egy 16. századi hadügyi forradalomnak, vagy még pontosabban a monarchia első hadügyi forradalmának, avagy valóban markáns átalakulásának is nevezhető. I. Miksa császár reformjaira építve ugyanis I. Ferdinánd döntő pénz- és hadügy-igazgatási reformokat hajtott végre – mégpedig egy olyan időszakban, amikor a monarchia még csak születőben volt, az oszmánok részéről állandó veszély fenyegette, nem beszélve az új bécsi rezidenciaváros kialakításáról, valamint a protestantizmus elterjedésével járó problémákról. Az ekkor végrehajtott centralizáció és igazgatási reformok végül összességében sikeresek voltak, még ha – hangsúlyozandó – nem is minden kormányzati területre és nem is minden tartományra terjedtek ki. Ez ugyanakkor nem is volt, és reálisan nézve nem is lehetett I. Ferdinánd célja. A siker ugyanis nem kis részben éppen attól függött, mennyire tud ezek megvalósítása érdekében együttműködni sokszínű birodalma különböző politikai elitjeivel – akár egyes területeken komoly engedmények árán is, akár bevonva őket a centralizációba és a közigazgatási reformokba. Mind a pénz-, mind a hadügyek területén az 1526 utáni fél évszázadban a késő középkori viszonyokhoz képest komoly minőségi változások, valódi modernizáció ment végbe (bár tudjuk, e fogalmat sem fogadja el mindenki), noha az első évtizedeket még kétségkívül gyakran fémjelezték kényszerintézkedések, improvizatív döntések és félsikerek. Azaz az újítások – teljesen érthetően – csak több évtized alatt értek be. Összességében azonban az Udvari Kamara és a tartományi kamarák bemutatott felállítása komoly szakszerűsödést, a korábbinál hatékonyabb igazgatást és döntéshozatalt jelentett, s hosszabb távon az uralkodói jövedelmek ismertetett gyarapodását hozta. Ugyanezt segítette elő a vámrendszer modernizálása és egységesítése, a kamarai uradalmak igazgatásának korszerűsítése, a kincstári igazgatás minden szférájában a feladatok részletes utasításokban való szabályozása, végül pedig a folyamatos számadásvezetés és ellenőrzés bevezetése is. Ez a pénzügyek terén intenzív, ugyanakkor egyúttal rugalmas és a rendek bevonásával megvalósuló centralizációt jelentett. Miként láthattuk, az 1560–1570-es évekre megszilárduló rendszer struktúrájában
