Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
A HABSBURG MONARCHIA ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG HAD- ÉS PÉNZÜGYIGAZGATÁSÁNAK FEJLŐDÉSE 1058 A diagram jól érzékelteti, hogy a 16. század közepén, a Habsburg pénzügyi reformoknak köszönhetően jelentősen megnövekedtek a kamarai bevételek, különösen a Magyar Kamara bevételei váltak meghatározóvá, a 17. század első felében ugyanakkor jelentős visszaesés tapasztalható. Ez a trend csak az 1650-es években fordult meg, és a század végére már nagyságrendi bevétel-növekedés figyelhető meg, különösen a Szepesi Kamara esetében. Míg a Magyar Kamara a 17. század végén csak kisebb mértékben tudta növelni bevételeit, addig a Szepesi Kamara ugyanezen időszakban megmutatkozó nagyarányú bevétel-növekedése a monarchia fiskális bevételeinek növekedési pályájával áll összhangban. A bevételek szerkezetében jelentős módosulás történt a 16. századhoz képest. A 17. század első harmadában a Magyar Kamara bevételeinek 38%-a származott a harmincadokból, míg 21%-a hadiadóból, a hitel csupán 7%-ot tett ki. Az 1650–1670-es években a harmincadokból 52%, a félharmincadból 25% bevétel származott, az 1680–1690-es években pedig a harmincadok 40%-ot, a félharmincad 25%-ot tett ki, a hitelek aránya nem érte el a 2%-ot.79 A Szepesi Kamara esetében a 17. század első két harmadában (1610–1665) a harmincadok 49%-ot, a félharmincad 11%-ot hozott, míg az uradalmak 15%, a hitelek pedig mindössze 2% bevételt képviseltek. Az 1690-es években (1689–1694) a bevételek szerkezete újabb jelentős változást hozott: a harmincadok 14%-ot, a félharmincad 5%-ot, míg az ekkor megjelenő sómonopólium 26%-ot tett ki.80 A korszak egyik nagy változása, hogy a kamarai bevételi rendszerből gyakorlatilag eltűnt a hadiadó, amelynek „helyére” az 1635-ben bevezetett félharmincad lépett. Ez egy új, progresszív adó volt, a szállított áru vámtételének 50%-át kellett befizetniük a kereskedőknek, kifejezetten katonai kiadások finanszírozására. Ez a fajta adó tehát kifejezetten a fiskális-katonai államok adóreformjaira hasonlít. 81 A nyugati államokban feltűnt fogyasztási adó, az accisa a korszakban megjele nik a Magyar Királyság területén is. Ez az adófajta középkori eredetű és a Németrómai Birodalom területén főként a városokban volt ismert. Ezt terjesztették ki egyre inkább az 1660-as évektől mind területileg, mind a megadóztatott cikkek tekintetében.82 A másik új bevétel nem a jogalapjában volt új, hanem az adókivetési módszerében. A contributionale, azaz a hadiadó kivetési rendszerének teljes megújí tása a 17. század végén indult meg a Habsburg Monarchián belül. Az új módszer a 79 Kenyeres I.: A Magyar és a Szepesi Kamara i. m. 13–21. 80 Uo. 29–37. 81 A félharmincad bevezetésére és a beszedett adó felhasználására részletesen lásd Kenyeres István: A félharmincad 1635–1638-ban. In: Archivariorum historiumque magistra. Történeti tanulmányok Bak Borbála tanárnő 70. születésnapjára. Szerk. Kádár Zsófia – Lakatos Bálint – Zarnóczki Áron. Bp. 2013. 567–590. 82 Norbert Winnige: Von Kontribution zur Akzise: Militärfinanzierung als Movens staatlicher Steuer politik. In: Krieg und Frieden. Militär und Gesellschaft in der Frühen Neuzeit. Hrsg. Bernhard R. Kroener – Ralf Prüve. Paderborn-München–Wien–Zürich 1996. 59–83.
