Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
KENYERES ISTVÁN – PÁLFFY GÉZA 1055 teszi, amelyet a birodalmi kerületek által e felett megajánlott 7–9 millió rFt egészített ki.69 Ez elvben évi 1,4 millió rFt támogatást jelentett volna. Fennmaradtak ugyanakkor a töröksegélyek összegyűjtéséért és Bécsbe juttatásáért felelős birodalmi fillérmester (Reichspfenningmeister ), Zakarias Geizkofler 1589 és 1603 kö zötti számadásai. Ez alapján tudható, hogy átlagosan évi 1,2 millió rFt-ot sikerült összeszedni, de ennek 41%-a a fillérmester által felvett hitelekből tevődött össze. A kimutatások alapján tudható, hogy a beszedett töröksegélyből éves átlagban kb. 800 ezer rFt folyt be a hadi fizetőmesterek pénztárába, a fennmaradó összegeket elvitte a hiteltörlesztés. 70 Az udvar számíthatott még a szövetséges külföldi hatalmak, elsősorban Spanyolország, a Pápai Állam és néhány itáliai város pénzsegélyeire is. A Katolikus Monarchia által pénzben és katonaságban nyújtott támogatást 3,75 millió rFt-ra becsülik, míg a pápai segélyhadak és pénz összegét 2,85 millió rFt-ra, az itálaiai városállamokét pedig 500 ezer rFt-ra.71 Egy korabeli kimutatás szerint a hosszú háború első évtizedében a Habsburg udvar összesen kb. 1,4 millió rFt készpénzsegélyt kapott a szövetségeseitől, ami éves átlagban alig tett ki 140 ezer rFt-ot.72 A fentebb részletezett pénzforrások alapján 4–4,8 millió rFt lehetett a császár bevétele a hosszú török háború idején. 73 Mint a költségeknél jeleztük, éves szinten akár 5,5–6,5 millió rFt-ra lehetett szükség, ehhez képest a rendelkezésre álló források akár évi egy-másfél millióval is elmaradhattak. E költségvetési hiány „betömésére” egyetlen lehetőség kínálkozott: további hitelek felvétele. E kölcsönügyletek mibenlétéről és hátteréről alapkutatások hiányában egyelőre nem sok minden tudható, jelzés értékű azonban, hogy II. Rudolf császár 1612. évi halálakor az államadósság már 30 millió rFt-ot tett ki.74 69 Johannes Müller: Die Verdienste Zacharias Geizkoflers um die Beschaffung der Geldmittel für den Türkenkrieg Kaiser Rudolfs II. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 21. (1900) 251–304., itt: 259.; Uő: Zacharias Geizkofler 1560–1617, des heiligen Römischen Reiches Pfennigmeister und Oberster Proviantmeister im Königreich Ungarn. Baden bei Wien 1938. 31. Schulze a birodalmi segély összegét 1587 és 1603 között kb. 18,6 millió rFt-ra teszi. Lásd Winfried Schulze: Reich und Türkengefahr i. m. 362.; Niederkorn 20 millió rFt-tal számol a tizenöt éves háború idejére. Lásd Jan Paul Niederkorn: Die europäischen Mächte und der „Lange Türkenkrieg“ Kaiser Ru dolfs II., 1593–1606. Wien 1993. 499. 70 Alexander Sigelen: Dem ganzen Geschlecht nützlich und rühmlich. Reichspfennigmeister Zacharias Geizkofler zwischen Fürstendienst und Familienpolitik. Stuttgart 2009. 602–605. Tabellen 4–7.; Kenyeres I.: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság i. m. 558–559. 71 Niederkorn, J. P.: Die europäischen Mächte i. m. 400–424., 436–448., 499. 72 ÖStA FHKA, Reichsakten, 61/B, fol. 578r–580v.; Kenyeres I.: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság i. m. 560–561. 73 Uo. 562. 74 Rauscher, P.: Die Finanzierung des Kaiserhofs i. m. 422.
