Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
KENYERES ISTVÁN – PÁLFFY GÉZA 1047 alá kerülésével folyamatosan szűkült. 1567-ben a fiskális-katonai szempontok figyelembe vételével hozták létre a Szepesi Kamarát, amely az ország északkeleti részének, akkori nevén Felső-Magyarországnak a kincstári jövedelmeit kezelte. Ezen a területen egyfajta fiskális-katonai gazdálkodás figyelhető meg: a kassai székhelyű kamara jövedelmeinek meghatározó részét a katonai szempontok előtérbe helyezésével kialakított, a végvárak fenntartására rendelt kincstári uradalmak képezték (1574–1576-ban éves átlagban a bevételek 42%-a, 1584–1586 között pedig 58%-a származott a végvárak uradalmaiból!). A Szepesi Kamara az 1570-es években az ország jövedelmeinek harmadát kezelte és bevételeit az 1560– 1580-as évekre 230–240 ezer rFt-ra tehetjük.47 A Magyar Kamara illetékességét csorbító másik intézkedés az alsó-magyarországi bányakamarák (Körmöcbányai Kamara és az alárendelt selmecbányai alkamara, illetve a besztercebányai rézvállalat), valamint a nyugat-magyarországi harmincadok és néhány fontos alsó-magyarországi uradalom Alsó-ausztriai Kamara alá rendelése volt 1548-ban.48 Ezek az igencsak jövedelmező kincstári források az ország „állami” jövedelmének 30-40%-át képezték (ez az 1570-es évek közepén 320 ezer rFt körüli összeget jelentett).49 A kialakított hazai pénzügyigazgatási rendszer – bár magyar (rendi) szempontból sérelmesnek látszott – összbirodalmi fiskális-katonai érdekeket szolgált. A jövedelmek szerkezetének vizsgálata azt mutatja, hogy a legjelentősebb bevételi forrást a külkereskedelmi vámok, a harmincadok képezték, mivel a bevételek 35%-át szolgáltatták. Ezt követte az Alsó-ausztriai Kamara által igazgatott alsó-magyarországi bánya- és pénzverőkamara haszna (25%). Ezeken kívül a kamarai uradalmak által a végvárak katonaságának főként élelmiszerben szolgáltatott jövedelmei voltak igazán jelentősek (országos szinten 20%), a rendek által megszavazott és a kamarák által beszedett hadiadó mindössze 9%-ot tett ki. A kiadásoknál egyelőre a két hazai kamara adatait ismerjük, ezek alapján vizsgálatunk szempontjából meghatározó, hogy az 1570-es évek közepén a Magyar Kamara kiadásainak 41%-át, a Szepesinek a 70%-át katonai költségek képezték. A hiteltörlesztések a Magyar Kamara esetében 31%-ot, míg a Szepesi esetében 11%-ot tettek ki. A katonai költségek és a hiteltörlesztések tehát a két kamara esetében a kiadások 76%-át tették ki. 50 47 Uo. 93–95. 48 Kenyeres I.: I. Ferdinánd i. m. 83–84.; Uő: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Bp. 2008. 76–77. 49 Uő: I. Ferdinánd i. m. 89.; Uő: A királyi Magyarország bevételei i. m. 94–96. 50 Uo. 97–98.
