Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
KENYERES ISTVÁN – PÁLFFY GÉZA 1041 Hasonlóan döntő fontosságú volt a magyarországi főélésmester (Oberstproviantmeister in Ungarn), a magyarországi főmustramester ( Oberstmustermeister in Ungarn ) és a magyarországi hadi fizetőmester (Kriegszahlmeister in Ungarn ) tisztségének felállítá sa, miként az utóbbiról még külön is szólunk. A végvárrendszer finanszírozása Az utóbbi tisztségviselők már egyszerre álltak a szorosan összefüggő had- és pénzügyigazgatás központi ellenőrzése alatt. A védelmi rendszer finanszírozása ugyanis talán még a kiépítésénél is nehezebb feladat volt, hiszen a pénzügyek a 16. században is „nervus belli”-nek számítottak. Amint ugyanis azt a 2. táblázat adatai egyértelműen jelzik, a Magyar Királyság alább még bemutatásra kerülő nem csekély jövedelmei már a kialakulóban lévő védelmi rendszerben szolgáló katonaság zsoldjára sem voltak elegendőek. A rendszer fokozatos kiépülésével pedig a hadi kiadások tetemesen növekedtek. Így Magyarország az 1540-es évektől végleg rászorult a szomszédos osztrák és cseh tartományok, valamint a Németrómai Birodalom évente rendszeres töröksegélyeire. Ugyanakkor e területek védelmükhöz ugyancsak rá voltak utalva a magyar és horvát határvidékre. A kölcsönös egymásrautaltság a határvédelem finanszírozása területén végül különleges együttműködést eredményezett, ami még a monarchia pénzügyigazgatási rendszerére is hatással volt. Miként az Udvari Haditanács a 17. század elején frappánsan megfogalmazta, az a gyakorlat alakult ki, hogy „minden [Magyarországgal szomszédos] tartomány tartsa el saját magyarországi végvidékét.”29 Ezzel összhangban az 1530–1540-es évektől az akkoriban legveszélyez tetettebb horvát határvidéket a szomszédos Krajna és Karintia éves segélyeiből kezdték finanszírozni, miközben a szlavóniai (vend) határvidék működtetésében a stájer segélyek szerepe volt kimagasló. A kanizsai főkapitányság 1566 után a magyarországi jövedelmek mellett ugyancsak Stájerország és Alsó-Ausztria segélyeire volt rászorulva. A győri végek ellátásában 1546-tól Alsó-Ausztria éves rendszeres segélyei játszottak elévülhetetlen szerepet. Morva- és Csehország segélyei a számunkra oly fontos bányavidéki végházak fenntartásában bírtak komolyabb jelentőséggel.30 Végül a felső-magyarországi főkapitányság jelentősebb helyi jövedelmei mellett gyakran rászorult a sziléziai és birodalmi rendek segélyeire, az utóbbiakból a többi határvidékre is gyakorta jutott. 1576 és 1606 között a 29 „Das jedes Landt seine sondere graniczen in Hungern zuerhalten.” Österreichisches Staatsarchiv, Wien, Kriegsarchiv (a továbbiakban: ÖStA KA) Akten des Wiener Hofkriegsrates Reg. 1613 Dez. Nr. 68. 30 Pálffy Géza: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében. In: Végvár és ellátás. Szerk. Petercsák Tivadar – Berecz Mátyás. Eger 2001. 183–219.
