Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Sashalmi Endre: A 17–18. századi Oroszország mint fiskális-katonai állam
A 17–18. SZÁZADI OROSZORSZÁG MINT FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM 1028 (pomescsikokból) állt, és végül egy megközelítőleg 100 ezres hadsereggel jött ki belőle, amelyben már az úgynevezett új típusú ezredek voltak többségben. A déli határ mentén a tatárok ellen 1635–53 között kiépített Belgorod védelmi vonal (amelynek őrsége 1636-ban 17 ezer fő volt)91 költségei, a század közepének háborúi, valamint az 1677–1681 között dúló oszmán–orosz háború az adóalapot képező egységek újragondolását tették szükségessé, ami 1678 után nem a földterület mérete, hanem a háztartás nagysága lett.92 A tovább növekvő adóterhek alól azonban az adófizető népesség a nagyobb lélekszámú háztartások létrehozásával igyekezett kibúvót keresni, így a háztartások száma, és ezzel együtt a belőle befolyt adó is csökkent. Ezt (is) igyekezett kiküszöbölni Nagy Péter a fejadó bevezetésével, amit 1724-től szedtek. A háborús kiadások növekedése és az erőforrások mozgósítása a hivatali apparátus létszámát is megemelte. Ez Oroszországban a 17. század közepén még megdöbbentően alacsony volt: összesen 1611 személy dolgozott a központi (837) és a helyi (774) kormányzatban együttvéve.93 Az 1690-es években azonban e szám már 4657-re rúgott, és ebből 2739 volt a központi apparátus létszáma, 1918 pedig a helyi kormányzaté.94 Jelzésértékűnek tartom, hogy a priká zok közül a hadsereg és a katonai szolgálók ügyeivel foglalkozók önmagukban több mint 2000 embert tettek ki.95 A 17. század második felében – 1660–1690 között – tehát jelentős, majdnem háromszoros növekedés következett be az államapparátus létszámában.96 Ez megfelel a nyugat-európai trendeknek, ahol a fiskális-katonai állam kiépülése szintén a hivatali apparátus jelentős emelkedését vonta maga után már a 17. században, de országonként különböző időszakokban. Mindazonáltal európai összehasonlításban Oroszország még így is mérhetetlenül rosszul állt: a kortárs Franciaországban (ahol a nagy létszámemelkedést a harmincéves háború hozta) XIV. Lajos legalább 65 000 hivatalviselőre támaszkodhatott a 17. század végén. Igaz, ott jogi végzettséggel kellett rendelkezniük, és nem lehetett elmozdítani őket, mert vásárlás vagy öröklés útján szerezték a hivatalukat. Bár a hivatalnokok létszáma a 17. század végén Oroszországban mind abszolút értékben, mind a lakosság számarányához viszonyítva – különösképpen pedig az ország mértekeihez képest – csekély volt, a század második felében a prikázok személyi állományában történt növekedés nem maradt észrevétlen, és 91 Ágoston, G.: Military Transformation i. m. 289. 92 Brian Davies: Muscovy at War and Peace. In: The Cambridge History of Russia I. Ed. Maureen Perrie. Cambridge 2006. 486–519., itt: 510., 518. 93 Natalia Fjodorvna Gyemidova: Szluzsilaja bjurokratyija v Rossziji XVII veka i jeja rol v formirovanyiji abszoljutyizma. Moszkva 1987. 37. 94 Gyemidova, N. F.: Szluzsilaja bjurokratyija v Rossziji i. m. 38. 95 Simon Dixon: The Modernisation of Russia 1676–1825. Cambridge 1999. 132. 96 Gyemidova, N. F.: Szluzsilaja bjurokratyija v Rossziji i. m. 38.
