Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
KORPÁS ZOLTÁN 1011 A fenti kitekintés példát mutat arról, hogy milyen eszközök álltak rendelkezésre a kora újkori uralkodók számára a hitelezési rendszerek fenntartására és a pillanatnyi pénzügyi likviditás kezelésére. Mint látható, a legfőbb motívum nem az állam „pénzügyi egészségének” távlatos fenntarthatósága volt, hanem a dinasztikus (hadi) politika fenntartása, és az annak megvalósításához szükséges anyagiak biztosítása egy-egy időszakra. Ennyiben tehát a klasszikus fiskális-katonai állam fogalma a 16–17. századi Katolikus Monarchia esetében nehezen vagy korlátozott értelemben alkalmazható. Nem csak azért, mert a terminológia bizonyos feltételei a Habsburg spanyol birodalomra egyszerűen nem adaptálhatók, hiszen – szemben az egyéb európai versenytársakkal – a korabeli Európa közel 25%-át magába foglaló, Afrikára, Amerikára és Ázsiára is kiterjedő multicentrikus, több európai központtal rendelkező Habsburg birodalomban egységes spanyol fiskális rendszer , mint olyan nem létezett, nem is létezhetett. Így a fiskális politika semmiképpen sem a későbbi „spanyol nemzethez” kötődött, hanem a nemzetek feletti dinasztikus érdekeket szolgálta. Illetve olyan körülmények között valósult meg, ami teret sem adott azoknak a kereskedelem ösztönző és gazdasági hatékonyságot támogató rendszereknek, társadalmi intézményeknek, ami majd a 18. századi Angliát jellemzi (és amiből a spanyol Bourbonok a 18. század folyamán sokat implementálnak.)68 Ne felejtsük el azt sem, hogy a Habsburg Katolikus Monarchia globális perspektívában működött, viszont a Bourbon Spanyol Királyság „befelé forduló” lett, elveszítette az európai tartományai jelentős részét. A spanyolok esetében a változáshoz szükség volt másra is: jelesül, hogy egy összetett, többközpontú globális hatalom elveszítse európai centrumainak egy jelentős részét, visszaszoruljon a Pireneusok mögé, és a 18. század sikeres fiskális-katonai államainak gazdaságilag kiszolgáltatott európai hatalmává alakuljon át. E birodalmi veszteségek viszont új lehetőségeket is biztosítottak, és fiskális szempontból már egy sokkal hatékonyabb államrendszer kialakítását segítették elő. (Az másik kérdéskör, hogy a 18., de még inkább a 19. századi Spanyol Királyság mennyire tekinthető sikeres atlanti hatalomnak.) Elgondolkodtató, hogy a Habsburg Katolikus Monarchia a folyamatos pénzügyi krízis és a sorozatos fizetési felfüggesztések ellenére valójában hogy nem omlott össze ilyen gazdasági terhek alatt. Azaz a likviditás pillanatnyi kérdése sokáig kezelhető maradt a konszolidált államadósság terhére, még azzal együtt is, hogy a deficit állandósult maradt. A Katolikus Monarchia 1648 és 1700 között egy lassan, folyamatosan kimerülő, gazdasági szempontból egyre nehezebben működő állam benyomását keltette, amely a kezelhetetlen pénzügyek okán egyre gyengébb teljesítmény nyújtott a harcmezőkön, háborúkat veszített el, kormányzati teljesítménye pedig drasztikusan csökkent. 68 A dilemmát jól összefoglalta Yun-Casalilla, B. – Comín, F.: Spain: From Composite Monarchy i. m. 234.
