Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
A FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM ÉS A KATOLIKUS MONARCHIA A 16–17. SZÁZADBAN 986 harmadik meghatározást is: multicentrikus állam. A multicentrikus állam nemcsak abban a formában értelmezhető, hogy alkirályi és kormányzói rendszereken keresztül a királyi udvar tulajdonképpen jelentős kormányzati autonómiával hatalmazta fel az uralkodó alteregóit, azaz az alkirályokat Nápolyban, Szicíliában, Milánóban vagy Németalföldön, hanem azt is, hogy a királyi udvarral összevethető elemekkel rendelkező centrumok alakultak ki a perui és az új-spanyolországi (mexikói) alkirályi udvarokban egyaránt.19 Hasonló struktúrák a 16–17. században a Katolikus Monarchián kívül más európai államszervezetben nem alakultak ki, és rájuk a fenti meghatározások összessége nem alkalmazható. Hadügyi forradalom és a Katolikus Monarchia Az állandó hadsereg kérdéskörében a spanyol szakirodalom a mainstream európai történetírás szemére veti, hogy alábecsülik a spanyol hadszervezés újításait, különös tekintettel arra, hogy a kora újkori hadszervezés egyik legmeghatározóbb modellje köthető a Katolikus Monarchiához.20 A spanyol hadügyi modell a 15. század végén született, amikor is az itáliai háborúk és a granadai visszafoglaló háborúk „kísérleti harcmezőin” megszületett az a jellemzően tűzfegyveres gyalogosokból és pikákból álló haderő, amely sikeresen állt ellen a francia lovagi harcmodornak. A hadügyi reform során kialakított új modellt két fő elem alkotta, és mindkettő már állandó haderőnek tekinthető: a modern – 1495-ös, 1503-as rendeletekkel szabályozott – gyalogság (infantería de ordenanza ), amely a kora újkor során az úgynevezett kül honi királyi sereg legmeghatározóbb elemeként sikeresen harcolta végig Európa legfőbb harcmezőit és tett szert verhetetlen hírnévre. A nápolyi olvasztótégelyben született új, állandó spanyol gyalogság sokat örökölt a korabeli svájci gyalogosoktól és az ókori macedón falanksz hadszervezéstől. A hosszú pikaerdőkre és a kézi lőfegyverek (kezdetben számszeríj és arkabúz) kiemelkedő arányú használatára támaszkodva, majd később, a 16. század derekán a muskéta bevezetésével megerősített, az összetartozás és a harctéri rugalmasság révén professzionális spanyol gyalogság évtizedeken keresztül csatadöntő elemmé vált a kora újkori harcmezőkön. A későbbi taktikai és szervezeti változások is meghatározók voltak nemcsak a spanyol, hanem az európai hadügyi fejlődésben is. Az 1536. évi genovai rendelettel hivatalosan is létrehozott négy „öreg” tercio, majd II. Fülöp alatt létrehozott további öt ugyanis nemcsak a spanyol királyi haderő állandó magját jelentette, hanem az 19 Alejandra Osorio: El Imperio de los Austrias españoles y el Atlántico. Propuesta para una nueva historia. In: Procesos y prácticas de integración y conflictos entre Europa y América (siglos XVI–XX). Eds. Valentina Favarò – Manfredi Merluzzi – Gaetano Sabatini. Madrid 2017. 35–54. 20 Martínez Ruiz, E.: Los soldados del rey i. m. 29–33.; Mesa Gallego, E.: Innovaciones militares i. m. 549–551.
