Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Ágoston Gábor: Oszmán hadügyi változások a 16–18. században
OSZMÁN HADÜGYI VÁLTOZÁSOK A 16–18. SZÁZADBAN 978 mozgósítottak. A velenceiek ellen Moreában 6237 katonát terveztek bevetni. Ugyanekkor Egriboz (Negroponte) és Kamanicse védelmére 4812, illetve 5451 főt, Belgrád és Temesvár megerősítésére pedig további 9321, illetve 6141 katonát jelöltek ki. 1697-ben tehát a szultán által vezetett főseregen kívül a többi frontra további 65 593 főt, összesen pedig több mint 170 000 katonát mozgósítottak.51 A zentai vereség és a komoly – európai kortársi becslések szerint 20–30 000 fős – veszteségek ellenére az Oszmánok a következő évi hadjáratra is majd 100 000 katonát mozgósítottak. 52 Ugyanakkor ezen csapatok összetétele már jelentősen eltért a 16. századi oszmán hadakétól. Az oszmán hadügy átalakulása érzékenyen érintette a birodalmi haderő korábbi pillérét, a tartományi szpáhi lovasságot. Az elszegényedett szpáhik gyenge harci értéket képviseltek, és ha tudták, akkor kerülték a szolgálatot. Az oszmán kormányzat is felismerte a szpáhik hanyatló harci értékét, ezért egyre ritkábban rendelte a kis timár-birtokosokat hadjáratra, megengedve nekik, hogy pénzzel megváltsák a szolgálatot, vagy katonát küldjenek maguk helyett. Máskor azonban a kormányzat elkobozta a szolgálati birtokot azoktól, akik nem jelentek meg a hadjáratokon. Az elkobzott birtokok jövedelmét adóbérlők kezelték, és a kincstár az így befolyó pénzekből fizette az egyre duzzadó zsoldossereget. Az is egyre gyakrabban fordult elő, hogy a kormány a timáros szpáhikra bízta a hátország védelmét, vagy várszolgálatra rendelte őket, és az így mentesített, a harcokban edzettebb várkatonákat rendelte a hadjáratokra. A kormányzat felemelte azt a jövedelmi határt is, ami után a timáros szpáhiknak vérteseket kellett kiállítaniuk. Ennek következtében azonban a timár-birtokosok által kiállított katonák száma jelentősen csökkent. A hiányzó és gyenge harci értékű katonákat a szandzsák- és beglerbégek jobban felkészült, több száz fős magánseregei (kapu halkı ) pótolták. Ez viszont egyre több szandzsák és beglerbégség kialakítását tette szükségesé, ami viszont magyarázatul szolgál e közigazgatási egységek számának ugrásszerű növekedésére.53 A 17. század elején a kormányzat elvárta, hogy a szandzsákbégek és beglerbégek jelentős magánseregeket tartsanak el, és ez a képesség a kinevezések feltéltelévé vált. Egyre több bég kapott szandzsákot „ellátási jövedelem” (arpalık ) címén, hogy azután ezekből tartsa fenn katonáit, még akkor is, amikor épp nem volt hivatala. 54 Az átalakulást jól szemlélteti az 1698-ban mozgósított 86 884 fős sereg is. E seregben a tartományi timár-birtokos csapatok aránya kerekítve 12% volt 51 BOA MAD.d 7483, pp. 8, 16-22. 52 Dávid Géza – Fodor Pál : Az oszmán timár birtokos haderő nagysága és összetétele a XVII. század második felében. Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004) 496–498, 506. 53 Dávid G. – Fodor P.: Az oszmán timár birtokos haderő i. m. 54 Metin Kunt: The Sultan’s Servants. The Transformation of Ottoman Provincial Government, 1550– 1650. New York 1983. 87–93.
