Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Ágoston Gábor: Oszmán hadügyi változások a 16–18. században
ÁGOSTON GÁBOR 975 meghatározó formájává. Jóllehet ez továbbra is nagyban függött a rendek szerepvállalásától, de a korábbi időkkel ellentétben, amikor a tartományok átválthatták kötelezettségeiket pénzbeli fizetségre, most kötelességük volt az újoncok kiállítása, ami a rendszert hatásosabbá és kevésbé költségessé tette. Bár a Habsburg reguláris hadak létszámát illetően a becslések igen eltérőek, az látható, hogy a bécsi udvar jelentősen növelte mind a hadra fogható, mind pedig a ténylegesen mozgósított katonák létszámát, amelyek így már felvették a versenyt az oszmánokkal. A 17. század közepén a Habsburg csapatok bevethető létszáma 14 000 és 53 000 fő között ingadozott, nem számolva a magyarországi erősségekben állomásozó 14–15 000 főnyi katonaságot. Az 1680-as és 1690-es években a Habsburg vezetés már 64–86 000 fő közötti katonaság mobilizálására volt képes. 1705-ben a haderő bevethető létszáma a 110 000 főt is meghaladta, sőt az 1716–18-as Habsburg–török háború idején papíron a Habsburg haderő összeírt létszáma a 160 000 főt is elérte. Természetesen a tényleges létszám jelentősen ez alatt maradt. 1706-ban például a hadseregből 31 000 gyalogos és 13 000 lovas katona hiányzott, de a gyalogságban még a következő esztendőben is az elvártnál 26 000 fővel voltak kevesebben. 39 Láttuk, hogy a Porta az 1680-as évek végén és az 1690-es évek elején 60–80 000 portai zsoldost fizetett a Szent Liga ellen viselt háborúja során. 1694–1695-ben az állandó hadsereg létszáma, legalábbis papíron, 114 000 főre növekedett, a háború következő éveiben pedig kevéssel 100 000 fő alatt állapodott meg. A létszám a háború után az azt megelőző 63–66 000 főre esett vissza. Az Isztambulban állomásozó központi egységek mellett az erősségekben a katonák további tízezrei állomásoztak. Az ő számuk 1694–1695-ben elérte az 59 094 főt, így a központi csapatok és a helyőrségek létszáma együttesen 170 000 fő körül volt. A 18. század első évtizedében a hadsereg összlétszáma 133 000 és 159 000 fő között mozgott. Mindehhez még hozzá kell adnunk azoknak a helyőrségeknek a katonáit, akiket nem a kincstárból hanem odzsaklikok ból fizettek, azaz olyan bevételi forrásokból, melyeket a kincstár kifejezetten a katonák testületi javadalmazására különített el. 40 1747-ben a Porta Isztambulban állomásozó központi csapatainak létszáma 81 366 volt. További 72 396 portai zsoldos, köztük 62 000 janicsár „a dicsőséges határok erősségeinek védelmét” biztosította. A határ menti helyőrségekben a központi kincstár további 24 907 helyi (yerlü) gyalogost és lovast fizetett, 55 943 helyi katona pedig odzsaklikból kapta fizetését. A központi és helyőrségi csapatok összlétszáma tehát 1747-ben papíron elérte a 234 612 főt. 41 Ez meghaladta a Habsburg hadsereg 39 Michael Hochedlinger: Austria’s Wars of Emergence. War, State and Society in the Habsburg Monarchy, 1683–1797. London 2003. 102–104., 236–237. 40 A rendszerre magyarul lásd Fodor P.: Vállalkozásra kényszerítve i. m. 272–299. 41 Genç, M. – Özvar, E.: Osmanlı Maliyesi i. m. 327–339.
