Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Balogh Piroska: Koppi Károly – Kísérlet a göttingeni modern történettudomány metodikájának magyarországi meghonosítására
KOPPI KÁROLY 958 egyetemes történeti szemlélet 34 ekkor, a reform keretében kapott helyet a magyar királyság egyetemén. Palásthy, mint levelezésük mutatja, pontosan tudott Koppi kolozsvári évei alatt bekövetkezett „göttingeni fordulatáról”, sőt, maga is bátorította, és segített neki beszerezni Johann Christoph Gatterer alapvető egyetemes történeti munkáját.35 Mivel a fiatalember aktívan részt vállalt a professzori meg hívásokban, minden bizonnyal az ő közvetítői munkájának köszönhető, hogy az újonnan létrehozott egyetemes történeti professzori katedrára Koppit jelölték, és elküldhette professzori projekttervezetét van Swietennek, aki erre 1785-ben egy igen részletes és kimerítő választ is készített.36 A Koppi–Palásthy kapcso lat egyszersmind remek példája annak, hogyan válik komplexszé a tudásáramlás szempontjából egyoldalúnak feltételezett tanár–diák kapcsolat, és válik a korszerű tudás, kapcsolatrendszer és tudományszemlélet közvetítőjévé a hajdani diák – hozzátéve, hogy ennek alapfeltétele volt a nyitott és nem tekintélyelvű tanári hozzáállás is. Olvasás és mérlegelés: a tudás megszerzése és szelekciója Tudásszerzés tekintetében Koppi kezdeti polihisztori, univerzális attitűdjét fokozatosan szűkülő, szakirányúvá váló tájékozódás és tudományos tevékenység váltotta fel. E folyamatnak mind a kezdeti univerzalitása, mind a végül kialakuló specialitása fontos tényező, hiszen a polihisztori indíttatás nélkül Koppi nem lett volna képes a korabeli magyarországi történettudomány göttingeni mintára történő szemléletbeli és tartalmi megújítására. Vegyük szemügyre e sajátos, nyitottságra, tájékozódásra és mérlegelésre épülő folyamat legfontosabb fázisait. Koppi Károly a piarista rend keretein belül 1769 és 1779 között filozófiát oktatott. 1775–1776 között gróf Fekete János unokájának magántanáraként Bécsben kutatott, ekkor is természetfilozófiai témában, mint azt De vi corporum infinita. Dissertatio philosophica (Viennae 1775) című munkája mutatja. Ám a filozófia diszciplínáját, akárcsak később a históriát, univerzálisan értelmezte, e keretek között fizikával és matematikával éppúgy foglalkozott, Zopf (1691–1774) világtörténeti művein alapulnak. Bár Karl Daniel Nitsch jegyzeteként 1789-es dátummal a 332. jelzet alatt megtalálható itt Meiners egyetemes történeti előadásának anyaga, de a kézirattár állománya egyértelműen azt mutatja, hogy Koppi történelemszemlélete nagyon komoly tudományos áttörést jelentett a magyarországi közép- és felsőfokú oktatás számára. 34 Lásd 20. jegyz. 35 Balogh P.: Fejezetek i. m. 146., 157. 36 Koppi Károly 1785. április 10-én benyújtott Gottfried van Swietennek egy tervezetet Entwurf der Universalgeschichte an der hohen Schule zu Pest címmel, amire Swieten részletes választ adott június 11-én. Ennek fogalmazványát lásd Österreichische Nationalbibliothek, Handschriftensammlung, Cod. 9717. fol. 490–491. A dokumentumra Fórizs Gergely hívta fel a figyelmemet.
