Századok – 2017

2017 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Karsai László: Szálasi Ferenc. Politikai életrajz (Paksy Zoltán)

943 TÖRTÉNETI IRODALOM

cselekvés hiányát, sőt még segítették is, mivel az iskolázatlanabb hívei Szálasi zavaros tettei és beszédei mögött valami misztikus varázst, felsőbbrendű akaratot sejtettek, amit ők nem is érthetnek meg. Ugyanakkor sok esetben, például a magánéletben – sok ismert náci vezetőhöz hasonlóan – kifejezetten kedves ember benyomását keltette. Másrészt szó sincs arról, hogy zseniális politikai vezető vagy karizmatikus személy lett volna. Népszerűségét és hatalomra jutását nem személyes képességeinek, hanem a történelmi és politikai körülményeknek, elsősorban a gazdasági válságnak és a háborús helyzet alakulásának köszönhette. Ezt bizonyítják az 1939 után történt események és pártharcok. Amikor a nyilas mozgalom a választásokon megerősödve, komoly erővé válva bejutott a parlamentbe, Szálasi még a börtönben ült. Ekkor a népszerűsége, a pártja által sulykolt „mártíromsága” révén folyamatosan ívelt felfelé, s szabadulása után az összes nyilas frakció mögéje állt. Nem sok idő kellett azonban ahhoz, hogy ez az egység szilánkokra hasadjon, mert sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a „karizmatikus vezető” valójában egy öntörvényű, összeférhetetlen fantaszta. Karsai részletesen bemutatja Szálasi zsidókérdésben vallott nézeteit is, amely soha nem tartalmazta a zsidók fizikai megsemmisítésének tervét. Első írásaiban, 1933 és 1935 között a zsidókérdés nem is szerepelt programjában. Zsidógyűlölete és ennek részletes kifejtése csak 1936-tól figyelhető meg, s 1938-tól válik egyre inkább központi témává. Szálasi a zsidók elleni fellépést nem antiszemitizmusnak nevezte, hanem aszemitizmusnak. Ezt a kifejezést Karsai szerint Szálasi Bangha Béla jezsuita pátertől vette át, de nem az általa hivatkozott Magyarország újjá

építése és a kereszténység című 1920-ban megjelent művéből, mert abban ez nem fordul elő. A szó tartalma, jelentése Szálasinál az, hogy Magyarországot teljesen mentesíteni kell a zsidóktól. Szerinte az antiszemitizmus eddig csak a „kis zsidókat” érintette, a háttérben álló „nagyokat” sohasem. Ezért az aszemitizmus azt jelenti, hogy Magyarországot teljesen megtisztítjuk a zsidó befolyástól, de nem fizikai megsemmisítés által, mert a zsidóság számára meg kell adni a lehetőséget, hogy saját hazát teremtsen magának. Bár ennek részleteit nem fejtette ki, mind Szálasi, mind pártjának vezető személyiségei a zsidóság Magyarországról történő kitelepítésében gondolkodtak. A szerző hangsúlyozza is a tényt, hogy a magyarországi zsidóság gettóba zárása és Auschwitzba deportálása nem Szálasi hatalomra jutása után, hanem azt megelőzően, a Sztójaykormány időszakában (1944. március 22. – augusztus 29.) történt. Ebből következett, hogy míg a Sztójay-kormány a zsidókat érintő ügyekben szolgai módon engedelmeskedett a német elvárásoknak, Szálasi több esetben ellentmondott azoknak. Szálasi a zsidókérdést szorosan összekapcsolta gazdasági programjával is oly módon, hogy minden zsidó kézben lévő tulajdont keresztény kézbe kell adni. A nagyipart államosítani akarta, „munkaállamot”, azaz teljes foglalkoztatottságot kívánt megvalósítani, ahol mindenki annyi juttatásban részesül, amennyit megérdemel. Az általa és szakértői által megfogalmazott gazdasági programok a legtöbb esetben olyan demagóg szólamokat tartalmaztak, amelyeknek a gyakorlati megvalósítását nem részletezték, mint például a „gazdasági lejtőn való lecsúszást meg kell állítani”, „rögzíteni kell az árakat és a béreket” stb. Szálasi a magyar nemzetiszocializmust a némettel egyenrangúnak vélte. Elítélte a fajelméletet, szerinte a germán fajelmélet ugyanolyan, mint a zsidó, mindkettő egy ideológia alapján kívánja a világot az igájába hajtani. Ebből következett, hogy több korábbi kormányzati politikussal szemben, neki eszébe sem jutott, hogy Magyarországot a német igényeknek rendelje alá. Szálasi az európai politikai rendezést a nemzetiszocialista hatalmak együttműködésében és életterük megvalósulásában látta, amely szerint Németország megkapná Ausztriát és Csehországot, Magyarország a saját régi területeit, valamint egyes részeket Jugoszláviából, s hozzájuk csatlakozna még szövetségesként Lengyelország. A Kárpát-medencében szerinte kizárólag a magyar az államalkotó nemzet, ezért ennek a politikai struktúráját is ez határozza meg. Ezt az „igazságot” szerinte előbb-utóbb az itt élő népek is belátják majd.