Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
HAMERLI PETRA 903 amennyiben a kisantant és egyes nagyhatalmak mindenáron Magyarországra akarják hárítani a felelősséget a merényletért, a magyar kormány a nyilvánosság elé fogja tárni a valóságot, azaz Olaszországnak a történtekben játszott szerepét. 136 A kisantant-államok és Franciaország mind Olaszországot, mind Magyarországot felelősnek tartották az ügyben. Az a nézet terjedt el, miszerint a merénylethez szükséges anyagi forrást közvetlenül Budapesttől kapták ugyan az elkövetők, azonban előzőleg Olaszország küldte Magyarországra a pénzt.137 Ezt az olasz kormány nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Eszerint Magyarország egyfajta összekötőként szerepelhetett az ügyben, ami logikus is lehetne annak fényében, hogy az 1920-as évek végén Magyarország felajánlotta közvetítő szerepét az olaszoknak a horvátokkal való kapcsolatfelvételben. A merényletről Vlatko Maček is beszámolt visszaemlékezésében.138 Igyekezett hangsúlyozni, hogy ő sohasem szimpatizált semmilyen terrorcselekménnyel, és őszintén együtt érzett a megözvegyült királynéval, osztozva a király halála miatti fájdalomban.139 Ezt látszik igazolni egy Mussolininak küldött hivatalos jelentés is, miszerint Pavelić és Maček valójában ádáz ellenségek voltak, és a horvátok legszervezettebb erejét nem Pavelić, hanem Maček vezette a Parasztpárttal, mely még mindig a horvát lakosság többségét tudhatta maga mögött.140 Vagyis a levél arra utal, hogy egyáltalán nem volt biztos az, hogy a horvát lakosság többsége az elszakadást kívánta. A király elleni (marseille-i) merénylet – több dokumentum is ezt támasztja alá – nem érhette volna teljesen váratlanul a jugoszláv kormányt, ugyanis már jóval a Marseille-ben történteket megelőzően készültek jelentések arról, hogy I. Sándor a terrorszervezetek kiemelt célpontja.141 Ennek ellenére a királygyilkosság meg történt, s – bár az ügyet meglehetősen hamar és könnyen elsimították – nem kétséges, hogy mind Olaszország, mind Magyarország jogosan került a vádak kereszttüzébe a merényletet követő hónapokban. 142 136 Ormos M.: Merénylet i. m. 176–179.; Hornyák Á.: Magyar kisebbségi kérdés i. m. 48. 137 ASMAE, AA. PP. 1930–1945. Jugoslavia. Busta 55. Telegramma n. 6724/1842. Galli Mussolininak. Belgrád, 1934. nov. 13. 138 Vladko Maček: In the Struggle for Freedom. H. n. 1957. 154–155. 139 Uo. 140 ASMAE, AA. PP. 1930–1945. Jugoslavia. Busta 55. Telegramma n. 6724/1842. Galli Mussolininak. Belgrád, 1934. nov. 13. 141 ASMAE, AA. PP. 1930–1945. Jugoslavia. Busta 55. Fasc. Re Alessandro (Marsaglia). Telegramma n. 6377/1742. Galli feljegyzése Mussolininak. Belgrád, 1934. okt. 13. 142 A marseille-i merényletet követő népszövetségi tárgyalásokról és az Aix-en-Provence-i perről lásd Ormos M.: Merénylet i. m.
