Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
MAGYAR–OLASZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A HORVÁT SZEPARATISTÁK TÁMOGATÁSÁBAN 1927–1934 888 Forster javaslata annyiban megtette a hatását, hogy azt követően az olasz vezetésben megfogalmazódott az az igény, hogy az olasz sajtó cikkezzen a Horvát Állam függetlensége mellett szóló történeti érvekről, aminek hatására Maček remélhetőleg észreveszi, hogy amennyiben cselekvésre szánná el magát, számíthatna Olaszország segítségére,44 mely a horvát szeparatisták közül Mačekot tar totta legalkalmasabbnak a majdani Horvátország vezetésére. Az olasz kormány azonban egyelőre óvatos maradt, ami feltehetően annak volt köszönhető, hogy a horvát közvélemény – Isztria, Dalmácia és Fiume miatt – tulajdonképpen olaszellenes volt. A horvát sajtókampány Magyarországon és Olaszországon kívül Ausztriában és Németországban is igen jelentős volt. Utóbbiban 1934-ig két horvát lap is megjelenhetett, az egyik az angol nyelvű Croatian Press , a másik pedig a Nezavisna Država Hrvatska volt. 45 1928 októberében Giacinto Auriti bécsi olasz követ jelentette, hogy információi szerint Badenban a horvát vezetők titkos találkozójára került sor, amelynek magyar résztvevői is voltak, és aminek az lett az eredménye, hogy aláírtak egy titkos szerződést a horvátok és Magyarország jövőbeni szövetségéről.46 A hír adásban az „írásbeli szerződés” feltehetően túlzás volt, de az megfelelt a valóságnak, hogy Trumbić és Maček Bécsben találkozott Apor Gáborral, a Magyar Külügyminisztérium Politikai Osztályának vezetőjével, akivel közölték, hogy a Parasztpárt – bár megfelelő keretek között a horvát autonómiával is megelégedne – elsősorban Horvátország függetlenségét kívánja elérni.47 Maček kifejtette azt az álláspontját is, hogy Magyarország közvetítését igénybe véve Olaszországgal is fel kívánja venni a kapcsolatot. 48 A horvátokkal való kapcsolatfelvétel tényét október közepén Magyarország külügyminisztere, Walkó Lajos is megerősítette a budapesti olasz követ előtt. Walkó érdeklődött arról is, hogy vajon Olaszország is megtette-e már az első lépéseket ebbe az irányba. Amennyiben nem – fejtette ki a külügyminiszter – Magyarország szívesen vállalkozna a közvetítő szerepre. A magyar külügyminisztérium ugyanis a horvát kérdésben is a legszorosabb olasz–magyar kooperációt tartotta szükségesnek.49 Mussolini válaszában kifejtette, hogy az olasz kormány meg van győződve a horvát mozgalom komolyságáról, így annak törekvései 44 DDI. Settima serie, vol. 7. 24. irat. 22–23. Szerző és évszám nélküli feljegyzés. 45 Fikreta Jelić-Butić: Ustaše i Nezavisna Država Hrvatska 1941–1945. Zagreb 1977. 27–28. 46 DDI. Settima serie, vol. 7. 39. irat. 34. Auriti Mussolininak. Bécs, 1928. okt. 15. 47 ASMAE, AA. PP. 1919–1930. Jugoslavia. Busta 1341. Fasc. Rapporti politici. Telegramma n. 6198. Petrucci Mussolininak. Belgrád, 1928. okt. 17. 48 Hornyák Árpád: A magyar kisebbségi kérdés a magyar kormány délszláv politikájában a harmincas években. In: Találkozások–ütközések. Fejezetek a 20. századi magyar–szerb kapcsolatok történetéből. Szerk. Hornyák Árpád. Pécs 2010. 40–60, itt: 44. 49 DDI. Settima serie, vol. 7. 43. irat. 37–38. De Astis Mussolininak. Belgrád, 1928. okt. 17.
