Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
MAGYAR–OLASZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A HORVÁT SZEPARATISTÁK TÁMOGATÁSÁBAN 1927–1934 884 a Mussolini által megálmodott olasz–román–magyar–bolgár konstellációban Magyarország sem kívánt részt venni. Bár a Balkán-Locarno terve kudarcot vallott, kétoldalú szerződésekben Mussolini még reménykedhetett. 1926 őszén Románia miniszterelnöke Olaszország és Mussolini lelkes híve, Alexandru Averescu marsall lett, ami a két állam viszonyának megerősödését eredményezte.26 1926. szeptember 16-án került sor az olasz–román barátsági és együttműködési szerződés aláírására a Palazzo Chigiben,27 amelynek titkos záradéka kimondta, hogy az egyik fél har madik állammal való háborúja esetén a másik fél semleges marad.28 Ezt követően, 1927. március 6-án Olaszország ratifikálta a még 1920-ban kötött román–orosz megállapodást, a Besszarábiát Romániának adó ún. Besszarábia-protokollt is. 29 Averescu nagyon meg volt elégedve ezekkel a fejleményekkel, mivel úgy vélte, hogy egy Olaszországgal kötött barátsági szerződés – ha mégoly általános is – jelentősen növelheti Románia nemzetközi presztízsét. 30 A magyar kormányzatok, noha Jugoszláviához is kerültek magyarlakta területek, ambivalensen viszonyultak a délszláv államhoz. A háborút követően Magyarország külpolitikailag elszigetelődött, és a kisantant megalakulása tovább nehezítette helyzetét. Budapest két lehetőséget mérlegelt a húszas évek második felében. Az egyik az volt, hogy közeledik valamelyik kisantant-államhoz, fellazítva a kisantant gyűrűjének szorítását. Miután a Dísz-téren az utódállamok közül Jugoszláviát tartották a legkevésbé problematikus államnak a magyar külpolitika szempontjából, nem utolsósorban azért, mert Magyarországnak a legkisebb területi követelése vele szemben volt, a kormány a Jugoszláviával való kapcsolatok elmélyítése mellett döntött.31 Ez a politika azonban csak ideiglenes megoldás le hetett, mivel Bethlen eleve úgy vélte, hogy Magyarországot „szláv veszély” fenyegeti, vagyis az, hogy a kisantant-államok és a Szovjetunió bekerítik, ameny nyiben nem szerzi vissza a Kárpátok vonalát, mely megvédhetné az országot a szovjet betöréstől. Olaszországot a miniszterelnök a szláv államok természetes ellenfelének tartotta, mivel a szláv térnyerés az olasz érdekekkel is szöges ellentétben állt. Magyarország így – Bethlen elmélete szerint – Olaszország bábáskodása alatt közeledhetne akár Romániához is, amely szintén félt az orosz terjeszkedéstől. A miniszterelnök végcélja egy olasz–magyar–német blokk lett volna, melyben Olaszország és Németország ellensúlyozták volna egymást, lehetővé téve – a 26 Giuliano Caroli: La Romania nella politica estera italiana, 1919–1965: luci e ombre di un’amicizia storica. Milano 2009. 79. 27 Uo. 99. 28 Juhász Gy.: Magyarország i. m. 105. 29 Uo. 106. 30 DDI. Settima serie, vol. 4. 378. irat. 285–286. Durazzo Mussolininak. Bukarest, 1926. júl. 20. 31 Hornyák Á.: Magyar–jugoszláv i. m. 213.
