Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 877 De természetesen a magyar viszonyok között a laissez-faire kapitalizmus még sokkal negatívabb következményekkel járt, mint a világ más részein, mert a magyar hazához kötődő földbirtokos nemesség helyett, amely jogai mellett mindig tisztában volt a nemzettel szembeni kötelességeivel is – olyan új uralkodó osztályt teremtett, amely kötelességeket nem ismert, s nem gyökeredzik a magyar kultúrában.104 Ámde az a katolicizmus, amelynek társadalmi taní tásához Asbóth „megtért”, már nem ugyanaz a katolicizmus, mint amelyet az 1870-es években a Magyar conservatív politiká ban – felemásan – védelmezett. Hiszen XIII. Leó hosszú pápasága (1878–1903) hatalmas változásokat hozott az egyház életében és tanításában. XIII. Leo pápasága elején kiadta az egyház tanításának intellektuális megújítására törekvő, a korszerűsített tomizmust meghirdető Aeterni Patris enciklikát. Befejezte a bismarcki Németországgal a kultúrharcot, 1892-ben pedig a francia katolikusokat felszólította a köztársasági államforma – közvetve az Isten kegyelméből való királyság helyett a népszuverenitáson alapuló modern állam – elismerésére. Amikor az új történelmi korszak által felvetett társadalmi problémákra, a kapitalizmus problémáira a pápa a katolikus társadalmi tanítás alapján választ kívánt adni, akkor – az Asbóth által is emlegetett Rerum Novarum enciklikájában – nem karolta fel a francia royalista katolicizmus teoretikusának, René Le Tour Du Pin márkinak a korporativista utópiáját,105 hanem a szociális kérdés megoldását a modern, parla mentáris-demokratikus állam keretein belül képzelte el. Amikor tehát Asbóth a kortárs politikai katolicizmus törekvéseinek képviselőjévé válik, akkor ezzel nem veti el korábbi liberális nézeteit, az egyén emberi jogai, a népszuverenitás és a parlamentarizmus melletti elkötelezettségét. Asbóth pályafutásának utolsó korszakában is konzervatív marad, de ennek a konzervativizmusnak a tartalma, mint láttuk, alapvetően megváltozott. Nem a liberalizmus és a konzervativizmus, a haladás és az értékőrzés, az absztrakt elvek és a történelmi-társadalmi valóság szempontjait a magyar állameszme érdekében összeegyeztetni akaró, Burke-típusú konzervativizmus már ez. Hanem olyan újkonzervativizmus, amelynek a liberalizmus (individualizmus) és a szocializmus (kollektivizmus) szélsőségeit egyaránt elkerülő (vagy inkább meghaladó), a kereszténység társadalmi tanítására épülő „organikus” társadalom a központi kategóriája. 104 Asbóth 1893. márc. 9-i beszéde a képviselőházban. In: Asbóth János társadalom-politikai beszédei i. m. 231. 105 Matthew H. Elbow: French Corporative Theory, 1789 –1948. New York 1953. 124.
