Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Hunyady György: A történettudomány mindenkor vezető folyóiratának köszöntése
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY MINDENKOR VEZETő FOLYóIRATÁNAK KÖSZÖNTÉSE 8 A folyóirat történetében igen tanulságos követni a szerkesztők és szerzők paneljainak változásait és a korszakon átívelő folytonosságát is. Ugyancsak egy-egy kiragadott példaként említhetem itt Mályusz Elemér jelentkezését az 1919–20-as összevont évfolyamában Túrócz megye történetével, majd késői visszatérését az anonimitásba burkolózó szerkesztőbizottság által kiadott 1957-es évfolyamban, a magyar rendi államról írott munkájával. Az emberi megpróbáltatások viharos időit idézi Elekes Lajos pályafutása is a lapnál, aki 1944-ben még a románok történeti életteréről írt, 1947-ben pedig társulat-elnök, egy évig a folyóirat felelős szerkesztője. (Biztosak lehetünk abban, hogy a Századok korábbi évfolyamai ki tűnő forrásanyagot kínálnak 2017 tavaszára tervezett akadémiai rendezvényünk számára, amely a konzervatív társadalomtudósok 30-as, 40-es években bekövetkező útelágazása után most a társadalom- és történettudományok művelőinek 1945 és 1957 közötti keresztútjaival fog foglalkozni.) Az MTA Filozófiai és Történettudományok képviseletében hadd fejezzem ki örömünket, hogy erőnk szerint támogathatjuk ezt a mértékadó történeti folyóiratot, és hogy még a társtudományok művelőit is büszkeség tölti el, hogy ehhez az orgánumhoz, a szerzőihez és szerkesztőihez sok szál fűz bennünket. Hiszen a Századok az a folyóirat, amely – a szaklapok közötti, pluralizmust biztosító munkamegosztásban – méltó terjedelemben közli a tanulmányokat. E közlés mindenkori kritériuma a forráskritikai megalapozottság, amit ez a sztenderd és kiegyensúlyozott elbírálás garantál. A hagyományokhoz való kötődés mellett a széles hozzáférést lehetővé tevő elektronikus megjelenés a modernizálásra való nyitottság egyértelmű jele. Ám, ahogy eddig sem volt töretlenül nyílegyenes a folyóirat útja, aligha lesz az a jövőben. Az ünnepi alkalommal okunk van „jó szerencsét” is kívánni a Századoknak. E vonatkozásban is csak néhány vázlatos szót ejtenék az előre látható nehézségekről. Annak tekinthető, hogy a tudományos kommunikáció ebben az évtizedben felbolydult, az elektronikus közlés, keresés, idézettség-mutatók új távlatokat nyitottak, de megrendítették a tudományos könyvek létalapjait. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a könyvszemle – ami a szakma egészének életében a (mai nyelven szólva) minőségbiztosító fórum szerepét látta el évszázados távon – tárgyát és szerzőit veszítve megkopik (arról nem szólva, hogy a publikációs látókör nemzetközivé válásával korábbi híradó funkcióját végleg elvesztette). A Századok nak – mint ezt érintettem – megvan a kivívott és megőrzött helye a szakmai orgánumok munkamegosztásában, viszont a történeti tanulmány-termés
