Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 866 magyar állameszme érdeke is, ugyanis a vármegye jelenlegi autonómiája mellett bizonyos vármegyékben a nemzetiségiek kerítik kezükbe az önkormányzati szerveket, s elnyomják a magyarságot. Csak a közigazgatás átszervezése után lehet hozzálátni a megfelelő tekintéllyel és cselekvőerővel bíró parlament, valamint az erős kormány megszervezéséhez. Asbóth szerint a képviselőház tekintélye mélypontra süllyedt. Ezen csak akkor lehet változtatni, ha felülvizsgálják az 1848-ban elfogadott – Asbóth szerint túl liberális – választási cenzust, mert az a műveletlen elemek túlsúlyának kedvez, s vissza kell állítani a nemesi jogon való szavazást is. A közvélemény hangulatingadozásainak ellensúlyozására, s a pártoktól független történelmi-jogi folytonosság szempontjainak érvényre juttatása érdekében szükség van a felsőházra is, amelyet azonban meg kell reformálni. (Fennálló formájában a felsőház már puszta létszámánál fogva is alkalmatlan ugyanis a törvényhozói munkára.) Asbóth szerint visszás érvelés éppen a liberálisok részéről tagadni a születési arisztokrácia létjogosultságát, hiszen éppen a liberálisok által felkarolt darwini fejlődéselmélet hangsúlyozza azt, hogy a kiváló tulajdonságok a családokban öröklődnek, és a modern állattenyésztés is a legkiválóbb egyedek továbbtenyésztésén alapszik. De az arisztokráciának a maga létét mégis a magyar állam érdekei vel kell igazolnia, s ez meglehetősen magától értetődő, ugyanis a magyarságnak – a nemzeti egység és a történelmi kontinuitás érdekében – elemi érdeke a monarchikus államforma megőrzése: monarchia pedig arisztokrácia nélkül szerinte nem képzelhető el. Asbóth mindazonáltal – bármilyen nagyra is tartotta a nemességet, bármennyire is hangsúlyozta annak történelmi küldetését – érzékelte ennek a szerepnek a problematikus voltát, s a megoldást a főnemesség és a köznemesség a megszerzett/megszerzendő műveltség és társasági modor alapján történő összeolvadásában vélte megtalálni. Romantikus gondolkodóként valami olyan szerepet képzelt el a nemesség számára, mint a kisállami partikularizmussal szemben a német nemzeti identitást megteremtő Bildungsbürgertumé volt Németországban. Asbóth azért vélte a magyar ne mességet – még a polgárosodás viszonyai között is – alkalmasnak erre a szerepre, mert úgy látta: a magyar nemesség mélységesen demokratikus intézmény, amelyben egyrészt történelmileg kialakult szolidaritás élt a legrangosabb, leggazdagabb és a legszegényebb nemes között is, másrészt mindig „nyitott” volt lefelé, mindig magába tudta olvasztani a felemelkedő tehetségeket, s velük a nemzet teremtő energiáit. Hiszen Magyarországon a nemzetnek tett szolgálataikért egész parasztközségek, sőt zsidók is kaptak nemegyszer nemességet, ami más országokban teljesen ismeretlen volt.69 Az egyházpolitikát illetően 69 Asbóth János: A magyar birtokos osztály hanyatlása. In: Asbóth János válogatott művei i. m. 215.
