Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 851 is az összbirodalmi alkotmányosság, a választott összbirodalmi parlament széles jogköre mellett szállt síkra – az Uralkodó eszmék ben még természetesen nem ismeri el az ilyen értelemben vett magyar nemzeti eszmét. 29 Asbóth tehát egyfelől a már történelmileg diadalmaskodott liberalizmus, másfelől a már megszületett, saját legitimitását a magyar történeti alkotmányból eredeztető liberális magyar nemzetállam szempontjából egészíti ki – illetve kritizálja is – az Eötvöstől és Kállaytól kapott eszméket. Eötvösre, aki számára amolyan egyszerre szeretett és gyűlölt figura volt (személyes kapcsolat nélkül), egyszerre példakép, s mégis állandóan kritizált ellenfél is30 – Asbóth csak rit kán, s jobbára feleslegesen hivatkozik, míg Kállayra lépten-nyomon. Van azonban a munka és az Uralkodó eszmék tudománytörténeti háttere között egy har madik különbség is. Időközben megjelent – és Magyarországon is széleskörű hatást váltott ki – Buckle nagy műve, a History of Civilization in England . Ez a maga szigorú pozitivista-empirikus metodológiájával demonstrálta a szabadság civilizációjának szükségszerű kifejlődését és – a liberális-katolikus Eötvössel szemben – a vallás eszméjének főleg csak negatív szerepet juttatva felmagasztalta a szkepticizmust, a független vizsgálódás szellemét mint a civilizáció fő hajtóerejét. A magyar liberálisok – akik egyszersmind természetesen antiklerikálisok is voltak ebben a történelmi korszakban, mikor a dogmáiba bezárkózó katolikus egyház és a pozitivista tudományosság közötti feszültség a legélesebb volt, olyan eszmei hátteret találtak Buckle történetírásában, amellyel Eötvös még nem rendelkezett, Asbóth azonban számos helyen idézi, követi és kiegészíti Bucklet.31 Igaz, hogy Eötvös is az angol alkotmányfejlődést tekintette példa képének, ám az ő legfőbb vitapartnere mégis Guizot volt, aki viszont a francia történelmi fejlődést tekintette az európai társadalomfejlődés paradigmájának. Eötvös még nem tudta Buckle nyomán a földrajzi, történelmi és kultúrtörténeti tények gazdagságával demonstrálni, hogy a szabadság Angliában való kifejlődése éppúgy szükségszerű volt, mint például Spanyolország elmaradása ebben a vonatkozásban. Asbóth abban látta saját munkája feladatát, hogy – Bucklehez hasonlóan – megírja a szabadság kultúrtörténetét , az egyéni szabadság eszméje kibonta kozásának történetét a felvilágosodás és a francia forradalom előtt nemcsak 29 Gángó G.: Eötvös József uralkodói eszméi i. m. 210. 30 Gángó Gábor: Asbóth János és Eötvös József. Világosság 36. (1995) 8–9. sz. 93–109. Asbóth szerint Eötvös legnagyobb érdeme az volt, hogy bár nem volt az a nagy állambölcselő, akinek általában tartják, ügyesen tudta Magyarországon elterjeszteni a külföldről megszerzett politikai eszméket lásd Asbóth J.: Jellemrajzok i. m. 143–146. Asbóth a „gyakorlati politikus”, a vallás- és közoktatásügyi miniszter Eötvösről a lehető legrosszabb véleménnyel volt lásd Asbóth J.: Magyar conservatív politika i. m. 119. 31 R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás. Századok 97. (1963) 610–646.
