Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Eőry Gabriella: A kaszinók elterjedése Magyarországon
EŐRY GABRIELLA 817 a közösség többi tagját a cél érdekében, illetve, hogy meg tudták-e győzni őket kezdeményezésük fontosságáról. Ha csak Széchenyi Nemzeti Casinó val kapcsola tos erőfeszítéseit tekintjük, akkor is látható, hogy milyen nehéz volt meggyőzni a potenciális tagokat a csatlakozásra. A Nemzeti Casinó t követő alapításoknak ennél könnyebb dolguk volt, hiszen volt egy példa, ami hivatkozási alapot teremtett az egyes kezdeményezéseknek. A magyarországi kaszinók megalakulásának (korai) történetében minden bizonnyal fontos szerepet játszott a mintakövetés. Ennek az emlékei azonban csaknem kétszáz év távolából nehezen fejthetők fel. Kaszinók a neoabszolutizmus korában A forradalom és szabadságharc leverése után elkövetkező időszak nem kedvezett az egyesületi életnek, de korántsem tette lehetetlenné azok működését. A forradalom és szabadságharc eseményei alatt az egyesületek nagy része szüneteltette működését, majd a helyzet konszolidálódásával párhuzamosan próbáltak visz szatérni a korábbi egyesületi élethez. Az ország politikai viszonyai azonban nem minden esetben tették ezt lehetővé. 1850 novemberétől csak a nem politikai jellegű egyesületek alakulását engedélyezték. A már létező egyesületek pedig csak külön engedéllyel, egy biztos részvétele mellett tarthatták meg közgyűlésüket. 33 A következő év decemberében Karl Geringer – a polgári ügyek császári biztosa – körlevelet küldött az öt kerületi főispánhoz, aminek értelmében 1852. február végéig minden működő egyletnek írásban kellett kérvényeznie továbbműködését. 34 Amennyiben ezt elmulasztották, akkor az egyesületet megszűntnek tekintették. Ezt követően az 1852. november 26-án kiadott császári pátens értelmében minden alakuló egyletnek céljaik megjelölésével és alapszabályaikat mellékelve kellett kérvényét a területileg illetékes hatósághoz benyújtania. A már létező, de engedéllyel nem rendelkező egyesületeknek (ezek szerint a fenti körlevél fenyegetőzései ellenére is voltak ilyenek) is a törvény által előírt módon kellett engedélyért folyamodniuk. Az ostromállapot megszüntetésével az egyletek ügye a polgári hatóságok kezébe került. Ennek apropóján Albrecht főherceg-kormányzó rendeletet adott ki 1854. június 11-én.35 A rendelet újra az egyleti gyűlések bejelentési köte lezettségét írta elő (melynek a tárgysorozatát is közölniük kellett) annak érdekében, hogy a hatóság „országfejedelmi” biztost küldhessen ki a helyszínre. 33 Deák Ágnes: Az egyesületek és a Schmerling-provizórium kormányzata. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica. Szeged 2009. 3. 34 Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867. Iratok. Szerk. Sashegyi Oszkár. Bp. 1959. 49. 35 Munkások és parasztok mozgalmai i. m. 185.
