Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
KÁDÁR TAMÁS 807 vért ontani az újabb belviszályban, párbajuk győztesét pedig hajlandók elismerni az ország urának.66 Ezek és nem utolsó sorban a II. Béla országlása kezdetén elő-előforduló – kizárólag az uralkodócsaládot és az arisztokráciát megosztó belső ellentétek fokozódásával, illetve durva elfajulásával kielégítően bizonyosan nem magyarázható – jelenségek fényében talán némiképp az időszak magyar királyainak hatalmáról, különösen pedig az uralkodó és a nagybirtokosi elit korabeli viszonyrendszeréről kialakított képünket is újra kellene gondolnunk. II. István uralkodásának utolsó egy-másfél évére a trónkövetelők és az őket támogató, egymással is versengő főúri frakciók mozgolódásai, titkos szervezkedései – valószínűleg nagyrészt a király által alkalmazott kemény és egyre fokozódó terror hatására – elcsitultak. Az uralkodó sejthető, 1130 eleji lemondása, majd március elején történt halála után II. Béla foglalta el a trónt.67 Meglátásom szerint nem eldönthető, hogy egyeduralomra jutása Saul legyőzése, vagy az elit különböző, szembenálló csoportjainak békés kompromisszuma és a kijelölt utód félreállítása révén következett-e be, és – ebből adódóan – ugyancsak felettébb bizonytalan a rivális herceg II. István elhunyta utáni sorsa is. Lehetséges, hogy Saul még az év tavaszán életét vesztette a trónharc során, vagy annak következtében, de az szintúgy elképzelhető, hogy sikerült szerencsésen átvészelnie az uralomváltás gyorsan elvonult, az Álmos-ág ellenségei és rosszakarói körében nyilván számos áldozatot szedett viharát, és még jó néhány évet élt külföldön vagy szülőföldjén maradva, de távol az udvartól – talán, mint Rokay igen valószínűnek látszó felvetésében kifejtette: szerzetesként – kolostori visszavonultságban. Azt mindenestre csaknem vitathatatlan bizonyossággal kijelenthetjük: ha éltek is, sem Saul, sem pedig a Bizáncba került Bors nem jelentett a későbbiekben semmifajta számottevő fenyegetést II. Béla uralmára. Az új királyt 1131. április 28-án Székesfehérvárott megkoronázták, ezzel formálisan is elődei örökébe lépett, és átvette a főhatalom teljes körű gyakorlását. Uralkodása azonban korántsem volt zavartalan, lévén, alig egy év múltán – Borisz személyében – egy újabb, a korábbiaknál sokkal veszélyesebb és elszántabb trónkövetelő bukkant fel és tett kísérletet a korona és vele a királyság megszerzésére. 68 66 SRH I. 423.; Pauler Gy . : A magyar nemzet i. m. 203. 67 Pauler Gy . : A magyar nemzet i. m. 239.; Makk F . : Megjegyzések II. Béla i. m. 34., 38. Knauz Nándor vetette fel a gondolatot, hogy márc. 1. nem II. István halálának, hanem – betegsége miatti – lemondásának időpontja, a király tehát még hetekkel később is élhetett (lásd Knauz Nándor: Kortan. Hazai történelmünkhöz alkalmazva. Bp. 1876. 510.). 68 SRH I. 446‒452.; Makk F . : Megjegyzések II. Béla i. m. 38., 42.; Uő: Magyarország a 12. i. m. 110‒111.
