Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 785 Ha a „középosztálybeli” kérvények értékhierarchiáját és a teljesített kérések %-át vetjük össze, arra az (aligha meglepő) következtetésre jutunk, hogy a két kiolvasható értékrend (a kérelmezőké és a döntéshozóé) legtöbb elemében összevág egymással. Lényeges eltérést lehet találni a munkanélküliségnek és az érsekséggel fenntartott korábbi munkaviszonynak, illetve a hadikárosulti mivoltnak „alul-” és a kérelmező betegségének „felülértékelésénél” az érsekség részéről.84 Ennél sok kal érdekesebb, hogy pusztán a „középosztályi” mivoltot, úgy tűnik, az érsekség döntéshozói kevesebbre értékelték, mint a kérvények szerzői: a csak erre hivatkozók kérvényeit ugyan viszonylag gyakran ítélték meg kedvezően, de a „két pengős rutin” esetükben nagyon gyakran működött úgy, mintha a kérelmezők a nem középosztálybeli csoportból kerültek volna ki. Azokban a többségben lévő esetekben viszont, amikor a kérelmező volt-középosztályi mivoltjának, az odatartozás, az oda való visszaemelkedés igényének vagy legalábbis vágyának kifejezése mellett – általában után – más értékekre is hivatkozott, a kérvények „középosztályisága” visszakerült az „őt megillető” helyre: az 1928 és 1944 között kifizetett teljes összeg 74,6%-a, 8632,88 pengő került a "középosztályi" folyamodókhoz, jóllehet ők a kérvényezőknek csak 45,86%-át tették ki. Összefoglalva megállapítható, hogy a középosztályból kiilleszkedett kérelmezők sokkal sikeresebbek voltak a döntéshozók befolyásolásában, ami azt látszik tükrözni, hogy helyzetük nem feledtette el azt a „társadalmi tudást”, amit korábban elsajátítottak. A kérdést fordítva is fel lehet tenni persze: a döntéshozók sokkal inkább hajlamosak voltak az ő érveiket elfogadni a segélyre képesítő indokként, ami Robert Castell szellemes megállapítását tűnik a Kalocsai Érsekség segélyezései esetén is igazolni: „az a felebarátom, aki közel van hozzám”, térben és társadalomban egyaránt. 85 84 Az előbbit indokolja, hogy az érsekségnél vagy az érsekuradalomnál betöltött állás elvesztése esetén a döntéshozók feltételezhették az érintett vétkességét; a hadiözvegyek elutasítása esetében pedig kétségkívül komoly szerepet játszhatott, hogy a két világháború között a konzervatív sajtó igyekezett a hadikárosultak között újra meg újra jelentkező elégedetlenséget „nemzetellenes mozgalomként” bemutatni. 85 Castel, R.: A szociális kérdés i. m. 47. „Téren” ebben az esetben nemcsak az egyházmegye joghatósága értendő, mert emellett a kalocsai illetőség is többször segített a segély elnyerésében, tehát a „virtuális tér közössége” mellett úgy tűnik, valamelyest létezett a fizikai tér közössége is.
